Kedves Olvasó(i)m!

Igazán indiai élményben volt reszem tegnap, másrészt a saját hülyeségemről is meggyőződhettem. Az utóbbi arra vonatkozott, hogy úgy emlékeztem, hogy Szúrat városában is foglaltam szállást, de ez sajna csak Baródára igaz. Kiderült az is némi telefonálgatás után, hogy gyakorlatilag a sokágyas közös szálláson kívül semmilyen szabad hely nincs Szúratban mára. Egyszerűen megtelt. A város ugyanis majd' 3 milliósra nőtt, a szállodák meg nem szaporodtak kellő mértékben. Sebaj, gondoltam én, felhívom a broachi szállásomat, amit foglaltam és majd akkor ott alszom inkább, az alig 60 kilométer ide. Ez kb. másfél óra alatt sikerült is, majd kiderült, hogy hát lehet, hogy én online foglaltam szállást valamikor, de mivel nem konfirmáltam telefonon, ezért azt ők törölték és tele is vannak. Nosza, felhívtam a baródai szállást is, amit lefoglaltam korábban, ők mondták, hogy persze, tudnak rólam és ha akarok mehetek előbb. Ezzel csak az a gond, hogy az egy meglehetősen marha drága szállás. Na sebaj. Aztán elindultunk a busz felé egy riksával. Megjött a busz, ami egy "Supersleepar". Ez azt jelenti, hogy a buszban nincsenek ülések, hanem mint a tengeralattjarón fekhelyek vannak. Kozépen egy folyosó, attól balra kétszemélyes, jobbra egyszemélyes fekhelyek. Egy ilyen egyszemélyest sikerült kapni. Ehhez semmifele szolgáltatás nem jár: fekszik rajta az ember ahogy fekszik. Van aki komplett ágyneműt hoz. És elindultunk. És balra és jobbra és balra és jobbra, a Nyugati Ghatokon keresztül. Megdöbbentő módon vagy két órát sikerult is aludni a 6 órás út alatt, amíg megtettünk 280 kilómétert. Mondták is a buszosok, hogy az nagyon messze van ám!

Szúratba tehát úgy sikerült megérkezni reggel 5-kor, hogy semmiféle szállásom nincs, csak Baródában, oda meg vonatjegyem nincs. Namármost azt megpróbáltam szerezni. El is jutottam egészen a Sri Supervisorig, aki közölte, hogy nem tud jegyet adni. Merthogy itten osztályok szerint lehet csak keresni. Olyan keresés, hogy adott vonaton bármilyen osztály, nincs. Márpedig legalább 5 osztály van egy-egy vonaton. Oké. Akkor mi legyen? Kórbe sétáltam a városban, meghallgattam ahogy irdatlan kongatással felébresztik az istenséget egy templomban, majd az eső elől egy teazoba menekültem, egész finom teát adtak. Amolyan rendes indiai mindent bele teát. Aztán fogtam magamnak egy riksát, megalkudtunk egész napra és 8 óra körül elindultunk várost nézni. Ez relatív nehéz volt, mert a sofőrnek semmiről semmi fogalma nem volt. Részleteket kicsit később írok. Mintegy két óra alatt a dolgok nagy részét megnéztük, majd jött a net ideje. Ott aztán kiderült, hogy az eredeti elképzeléshez képest plussz 100 rupóért van ma este nyolckor vonat Baródába. Így aztán lett helyben nyomtatott confirmed ticketem. S hogy most mi lesz? Pénzváltás, kaja, múzeum (merthogy itt az is van), aztán döglés valahol a vonatig. Baródában meg kényeztetés és a pénzügyi alap jelentős megfogyatkozása.

No, most ennyit, a városról majd ha tiszta leszek, illatos és jóllakott, hátha akkor jobb értekelést kap. :)