Reggel megkíséreltünk praktikus és relatíve olcsó 7 napos vasúti bérletet vásárolni a Welwyn Garden City - Stevenage viszonylatban. Ez 3:1 aráyban sikerült is, Zoli igazolványképét ugyanis felismerhetetlennek minősítette a Britrail jeles képviselője, így ő 10 darab jegyet vásárolt. Ailg egy órával előbb értünk a helyszínre, ami egy felüljárónyira van a vasútállomástól. Stevenage városa leginkább az angol Dunaújvárosnak felel meg. 

Rövid kószálás után a terem is kinyitott, és mi is bejutottunk. A regisztráció kisebb nehézsége után (e-mail alapokon csak az esemény felére gondoltak regiszrálni mind a négyünket) átöltötzés és ismerkedés következett. Sajnos a terem-felmosás szép és igen hasznos szokása errefelé ismeretlen. Maga a terem hatalmas, bár rossz szellőzésű és sajnos kizárólag neon világítású csarnok kiváló parkettával. 

Végül négy japán és számos európai tanár segítségével kezdtünk gyakorolni ismerős és ismeretlen társainkkal. Nagy élmény volt 50 pár jossal egy teremben. 

Néhány érdekes információ is felszínre került: a hikiotoshi helyes lábmunkája, a suigetsu helyes időzítése. A Sakan időzítése kapcsán Ishido sensei rövid tér-idő hajlítási etűdöt mutatott be, míg végül kiderült: helyes a távolság és az időzítés, ha: 1. nem csapnak fejbe, 2. eléggé fenyegeted a másikat ahhoz, hogy hátralépjen. A szünet és azt követően a tanítás mai fő tanulsága: úgy figyelj és várd a történéseket, mintha nem tudnád, hogy mi fog történni, ha ugyanis úgy állsz meg egy kamae-ban, hogy tudod, hogy mi a forgatókönyv, akkor egy irányba kötelezed el magad, védtelenné válsz a más támadásokkal szemben és ezt a tested mutatja is a támadónak. Kettes számú tanulság: szinte minden katát túl közelről csinálunk. Kasumi no kamae mégis ma hanmiban van. Tachi otoshiban a kard közepe táján érje a jo a kardot. Rai uchiban szinte függőlegesek a vágások. Seiganban a jo suigetsu-et támad és nem kezet. A Ran-ai meg tényleg tele van érdkességekkel. Szóval, egy nap alatt átszáguldottunk a 12 kihonon sotai dosában meg a teljes ZNKR jodon. 

Ezután testileg-lelkileg elfáradva tettünk egy rövid túrát a helyi Tecsoban, majd irány a vasút és Welwyn Gdn C. Ott aztán vacsora a kertben, beszélgetés és ahogy ezt írom épp Zoli ütemes horkolását hallgatom. (Nem sokáig, mert valamit tenni fogok, hogy...)

A titkos részek máshol lesznek megírva, de ezeket itt megírták a Kedves (de sajnos nem létező) Olvasók lelki épülésére.