Ebben az orszagban minden varosnezes egy expedicio. A helyzet ugyanis az, hogy a legtobb varosrol semmifele terkep nincs, igy aztan szegeny idegennek elkepzelese se nagyon lehet, hogy mi hol van. Ezert es nem lustasagbol van, hogy a varosnezes leghatasosabb modja a riksa berles, merthogy a riksas altalaban tudja, hogy mi hol van. Ez tortent Dzsunagadhban is. Egy a szalloda kozeleben lako riksast sikerult felberelni, aki a hegyrol levitt a varosba. Meg is neztem mindent eleg hamar. Ezutan indultunk neki a hegynek. Eloszor riksaval. Nevezzuk neven ezt az osi szent hegyet: Girnar nevre hallgat. A hegyen van egy igen hires szikla, efele vettem hat az iranyt. A szikla arrol hires, hogy Asoka sziklaediktumainak teljes szovege fel van ra vesve ekes brahmi betukkel. Van meg rajta egy II. szazadi felirat egy bizonyos Rudradaman Mahaksatrapatol (kis kedvencemtol) es meg egy Gupta felirat is. Mind gyonyoru brahmi betukkel. Ez igaz is. Csakhogy. Ezek az indusok nem holmi Akhaimenidak, de meg csak nem is gorogok, hogy rendesen lesimitottak volna a kovet veses elott. De nem am. Egy kis polir neki a gorbe sziklanak, aztan hajra mehet a felirat. Igy aztan gyakorlatilag maszas nelkul lathatatlan es fotozhtatlan. Maszni meg nem lehet, mert epitettek kore egy hazat es keritest. Igy aztan a XII. sziklaediktum egy reszet sikerult kibetuzni. Nem sok, de igazan szepen van irva es mint ilyen nagy elmeny volt. Ezutan meg nemi riksazas kovetkezett a szallodaig, ami mellett all az egyik zarandoktemplom. Sok csengetes es kantalas kozepette sikerult ezt is megtekinteni. Rovid pihi utan vagtam neki a hegy lepcsos reszenek. Van itt vagy 10000 lepcso, mellettuk szamtalan hindu es dzsaina templom. Nem allitom, hogy vegig ertem ezen a 4-5 oras turan, kozben ugyanis ugy elvert az eso, hogy bizony elvette a kedvem a tovabbi maszastol. Azert ket szep dzsaina templomot sikerult latni.

Este aztan hamar elnyomott az alom es jol is tette, mert reggel igen korai indulas vart ram.