A karácsony a megtestesülés titkának ünnepe. Ez, mivel titok, valójában megfogalmazhatatlan, az emberi elme számára transzcendens. Számomra most, 2010 Karácsonyán a választást jelenti. Életünkben nagyon sokszor egyszerűen nincs választásunk. Az első ilyen esemény éppen a születés. Egyikünk sem akarta, hogy megfoganjon vagy, hogy megszülessen. Megtörténik velünk. Szüleink akaratából, talán Isten akaratából. Jézus Krisztus azonban, mivel ő a második isteni személy, aki lényegét tekintve azonos Istennel, az Atyával, igenis dönthetett. Mivel ő tökéletes szeretetközösségben volt és van az Atyával, ezért bizonyára nem akarata ellen való volt, hogy embergyerekként megszületett. Az egyetlen lény a történelemben, aki eldönthette, hogy akar-e megszületni, úgy döntött, hogy igen. A végtelen Világegyetemben létező összes csillag és bolygó összes civilizációja közül épp a mi Földünket, épp a betlehemi körülményeket választotta az Egyetlen, aki bármit bárhol és bármikor választhatott volna.  Miért tette? Emberi eszünkkel sose jönnénk rá, hanem egészen izgalmas szcifi regényeket írnánk a témáról. De ő maga adta meg a választ: szeretetből. Mert szeretett minket. Aztán még tovább ment és nem egyszerűen csak megszületett, hanem végigélt egy emberi életet és életét adta barátaiért és meghalt a kereszten. Teljes közösséget vállalt velünk. Mindezt miért? Szeretetből. Ez elég érthetetlen, de az Istentől sugallt szöveg továbbmegy. Azt mondja, Isten szeretet. Nem egyszerűen csak szeret minket. Nem csupán jócselekedeteket visz véghez szeretetből, hanem Deus charitas, Isten maga szeretet. Ez a szeretet teszi természetessé, hogy megszületik Betlehemben. Ez nem valamiféle érzés vagy érzelem. Nem csöpögős romantika, hanem a létezés egy, ráadásul a legtökéletesebb formája.  Ha tehát a karácsonyra, mint a szeretet ünnepére tekintünk, akkor ezt abban a tudatban tegyük, hogy nem érzéseink kifejezésének valamiféle intézményesített formájáról van szó, hanem arról, hogy Isten megmutatta nekünk a tökéletesség útját, hogy Isten közösséget vállalt velünk emberekkel úgy, hogy leélt egy emberi életet és ezzel úgy is, hogy megmutatta nekünk a szeretet útját, azt a életformát amit élnünk kell. A Karácsony tehát az az idő, amikor elcsodálkozhatunk Isten jóságán és nagyságán, amikor megkísérelhetjük átélni és megélni ezt a felmérhetetlen cselekvő és egzisztenciális szeretetet és ámuldozás közben elcsöndesedhetünk és dicsőíthetjük a szeretet Istenét. 

Ha léteznek ilyenek, akkor minden kedves Olvasómnak Áldott Karácsonyt kívánok!