A mai nap orosz reggelivel, tehát kásával kezdődött. Perverzióim egyike, hogy ezt igen kedvelem. Reggel a Pusinról nevezett Állami Szépművészeti Múzeum felé vettük. Ez Budapesthez hasonlóan a nem-orosz műkincseket rejti. Amolyan múzeumi negyed közepén álló neoklasszicista épület. Földszintjén az ókori kultúrák, felsőbb szintjein pedig a középkortól a XVIII. századig tartó európai kultúra tárgyai találhatók. (A XIX-XX. századi művészetnek külön múzeuma van.) Számos nagyszerű ókori és középkori műremek gipszmásolatát is bemutatj a múzeum. Az eredeti darabok közül kiemelkednek az ú.n. Fajjúm portrék, amik a római korban, vélhetően halotti maszkok készítése céljából Egyiptomban készült realisztikus portrék, amiket fára festettek. A másik csúcspontja a múzeumnak az ú.n. trójai kincs: azok a főként aranytárgyak, amiket Heinrich Schliemann gyűjtött össze Trója különböző rétegeiből és mint Priamos kincsét mutatta be. Ezen kívül csinos görög, etruszk és római gyűjtemény található itt, amiket főként a cár vásárolt műkeresekedőkön keresztül. Láthatók sumer, babilóni és asszír tárgyak mellett középkori indiai szobrok is, amiket Indira Gandhi ajándékozott a Szovjetuniónak. Szép egyiptomi gyűjteményt is felhalmoztak. Legérdekesebbnek talán a múzeum régészei által a Boszporusz két partján folytatott ásatások mondhatók, de ezek anyagából csak szerény válogatást mutatnak be. Érdekes módon egy kedves olasz csoporttól eltekintve alig találkoztunk bent látógatóval.
A múzeum után a világ legnagyobb uszodája helyén mindössze két év alatt 1997-re felépült hatalmas Megváltó Krisztus székesegyházat látogattuk meg, ami a múzeummal szemben, az utca túloldalán található. Ezután rövid séta következett a Nyikitinszkij sugárút felé, ami egyebek mellett az itteni honvédelmi minisztérium mellett is elvezetett. Ez egy félig üres, felújítás alatt álló gigantikus épületkomplexum, mindenütt fegyveres őrséggel. Az említett Nyikityinszkij sugárúton található a Keleti Népek Művészetének Állami Múzeuma. Ez meglehetősen gazdag gyűjteményéből szerény válogatást mutat be igen régimódi stílusban India, Tibet, Kína, Mongólia, Japán, Korea, Közép-Ázsia művészetéből 3 emeleten. A koreai és japán kiállítás kissé modernebb, ezeket nagy koreai és japán cégek szponzorálták.
Újabb rövid séta következett az Arbaton, ami Moszkva híres művész és sétáló utcája volt. Valójában két utcáról van szó: az Új Arbaton rengeteg sávon hömpölyög az autóforgalom és árasztja magából a sajátos szagú orosz benzin gőzét. Két oldalról tizensok emeletes panelházak és az aljukban elhelyezkedő méregdrága üzletek sorakoznak az út mentén. Itt jegyzem meg, hogy az előzetes híresztelésekkel ellentétben Moszkva nem kicsit, hanem kb. kétszer olyan drága város, mint Budapest és ez sajnos az élelmiszerekre is igaz. A régi Arbat pedig egy kicsit lepusztult, ékszerboltokkal, külföldi kávéházláncok tagjaival és bezárt boltokkal szegélyezett sétálóutca, ahol a művészi múltat egy-két utcazenész és protrérajzolók sora idézi csak.
Nem kisebb fáradtsággal sikerült visszaérni a szállodába ma is. A nap sajátos benyomásokat adott ugyan Moszkvábról, de átfogó képet nem: nem láttam még, hogy élhető város lenne ez és nem sikerült jellemző városképet látni sem. Egy-egy utcának, vagy két-három utcából álló résznek van ugyan hangulata, de nem találtam még olyan negyedet, amire azt mondhattam volna, hogy lám, ilyen a tipikus moszkvai hangulat, amit magammal viszek.
