Ma visszatértünk Moszkvába, közben megállva három helyen. Az elsőt Rosztov Velikijnek, Nagy Rosztovnak nevezik. Ez egy nagyobbacska falu, poros utakkal, lerobbant házakkal és teljes egészében a szovjet időket idéző hangulattal. Meg a közepén egy megdöbbentő épületegyüttessel, az egykkori érseki palotával és székesegyházzal. Na, az szép. A többi tanulságos. A távozást az ember sürgetőnek érzi.
A második megálló Pereszlavl Zaleszkij, vagyis az erdőn túli Pereszlavl. Ez se nagyobb az előző városnál, de egészen más a hangulata. Olyan semmilyen kedves álmos kisváros. A közepén egy XII. századi templommal, amit az a Jurij Dolgorukij, alias Hosszúkezű György építtetett, aki egyebek között Moszkvát is alapította. Ezt szépen felújították, majd gyönyörű nagy lakatokkal be is zárták. Tábla hirdeti, hogy államilag védett műemlék.
A harmadik megálló pedig, már egészen közel Moszkvához Szergijev Poszad, avagy Szergej települése, szovjet nevén Zagorszk. Ez a legnagyobb és legélettelibb orthodox kolostor, aminek apátja a moszkvai pátriárka. 300 szerzetes otthona, szeminárium és zarándokhely. Amolyan nemzeti kolostor és zarándokhely. Ettől nincs az a meghitt, barátságos szerzetesi hangulata, mint sok kisebb kolostornak, de a nagy orosz lélek, meg hit az nagyonis érezhető. Mellesleg persze szép és gazdag, de leginkább mégis arról szól, hogy megmutatja az orosz vallásosságot. Tetszett.
