Nos, utolsó bejegyzésem óta sok minden történt. ETEC-ék úgy tűnik odébálltak. Ismeretlen ismerősökkel barátkoztam össze, láttam ezt-azt Púna városában, nem láttam a karle-i barlangokat, amik állítólag szépek, de sajna a sofőr nem tudja hol vannak. (És ez egy kifogááááááááááááás!!!). Megtettem 220 kilométert busszal öt és fél óra alatt. Aztán itt van ugye Nászik, meg a vb döntő is. Röviden ennyi. Hosszan elkezdem kifejteni.
Az ismeretlen ismerősök hosszú történet. Valóban az. Valamikor 1960-62-ben kezdődött, jóval időszámításom előtt. A Mama és egy Nina nevű indiai lány, aki történetesen az akkori indiai nagykövet lánya volt összebarátkoztak Pesten. Nina ezt arra használta ki, hogy megtanult magyarul. No, ő az a hölgy, aki Púnában vendégül látott. És az ő fia és menye vittek el Bombayben vacsizni meg pánozni. A megdöbbentő az, hogy még mindig tud magyarul. Gyönyörű kiejtéssel, kerek mondatokban beszél, igaz meglehetős lassan. Viszont mindent ért, magyar költőket olvasgat és nem ám csak könnyűeket: Ady, Petőfi és mások kizárólag hatvanas évekbeli kiadásai ülnek egymás mellett a polcán gondosan bejelölve bennük a kedvenc versek. Emellett persze az anyanyelvén, szindhiül beszél, meg persze hindíül meg angolul meg spanyolul, meg németül és franciául kicsit. Szóval lehet vele kommunikálni. :) Az itteni felső középosztály világa nagyon más mint a miénk. Mindenkinek van kocsija, néha több is, persze hozzá sofőr, aki rendszerint mindent tud, ha meg valamit nem, akkor oda nem megyünk. Ez törpént most is. Nina sofőrje, nevezzük Ravinak, nem ismerte a karle-i barlangokat. Emellett a nem egész 200 kilométeres távot Bombay és Púna között sikerült mintegy 4 óra alatt megtenni, amiből két órát álltunk a dugóban a bombayi metróépítkezés miatt. (Ismerős? :)) Amúgy Ravi simán indulhatna bármilyen rally versenyen simán lenyomna bárkit.
Megérkezvén Púnába nem sok minden történt. Akkor még nem ettem, ezért csak rövid látogatást tettünk Nina az utca túloldalán lakó másik fiánál, angol feleségénél és kislényuknél. Kedves népek. Az angol nő sokat beszél förtelmes yorkshire-i akcentussal. Amúgy kedves. Legjobb fej a kutyájuk. És abban a családban a férfit kivéve a legértelmesebb is sajnos. No, náluk volt a kölcsöninternet, amit szívesen adtak, de az ember mégse ül órákat a kölcsöngép és kölcsönnet előtt, pláne, ha olyan kicsi laptop, hogy egy ujjammal három gombot nyomok le egyszerre.
Másnap aztán jött a púnai városnézés. (Én Púnának írom, a térképen már Pune szerepel. Ez a város is áldozatul esett a helyi nevek visszaállítására törekvő indiai maniának, mint ahogy Bombay Mumbai lett (és ezt csak a maráthi beszélők hívják így, senki más), Madras Chennai, vagy épp Trivandrum Tiruvanantapuram. Az angolos/hindís verzió Púna (hosszú ú-val), a maráthi verzió pedig a Pune.) Láttuk az Aga Khan palotáját, ahol Gandhi őrizetben volt és ahol a felesége meghalt, láttuk a Sanivár Vadát, avagy szombati palotát, ami egy középkori erődnek tűnő XVIII. századi palota, ami bár teljes egészében kőből és téglából épült 1817-ben leégett (nem igazán értem, hogy hogyan) és azóta mint nagyszerű rom magasodik a város közepén. Láttunk még egy nagyon hosszú nevű, szép már-már barokkos templomot. Aztán kaptam diétás maszalá dószát egy Coffe House nevű helyen, ami a függetlenség (1947) óta megvan és mint ilyen réginek számít. Délután némi séta következett, meg kókuszlé ivás. Ez különösen kellemetes dolog errefelé. Kétkerekű kocsikkal járják emberek a várost, rajta halomban áll a zöld kókuszdió. Ha valaki kér, akkor az ember elővesz egy leginkább machetának tűnő kést, csapkodja kicsit a diót és amint megnyílik a tejet tartalmazó belső üreg, beledug egy szívószálat és már nyújtja is. Ezt meg is lehet inni, mert relatív biztonságos, és érdemes is meginni, mert finom, frissítő íze van. Ezután a kókuszdiót visszaszolgáltatjuk és ha kérjük, az ember kibontja belőle további csapásokkal a finom fehér húsát is a diónak. Ezt akár "pek karná" felszolítással elvitelre is kérhetjük. Ezután buszjegy vásárlás következett másnapra.
Majd ujabb latogatas a szomszedban, majd az angol asszony akart minket elvinni valahova. Megtortent. Kar volt. Valoszinuleg a vilag legcsicsasabb szent helyen jartunk, ahol meg festett hofedte csucsot is lattunk a muanyag Kailason. Ezutan kerult sor a mar emlitett Corinthians nevu klubba. Az este kellemes beszelgetessel, keves roti es zoldseg tarsasagaban telt, aminek vegen ket mangot is elpusztitottunk. Nyammm.
Masnap kora reggel Ravi jott ertem a kocsival, hogy a busz indulasi helyere vigyen. Itt nincs igazan buszpalyaduvar. Itt is csak annyi volt a jegyre irva, hogy "Showroom se" lesz az indulas. Szepen idoben meg is erkeztunk a Honda Showroom ele, ahol mar ket indus alldogalt. Vartuk a Neeta nevu ceg hasonnevu buszat. Itt vannak regular, luxury, volvo es sleeper buszok. Na, ez egy volvo lett volna. Merthogy a busz jott, nem latott es tovaszaguldott. Ravi telefonalni kezdett. Majd kozolte, hogy maradjak nyugodtan ott, o megy es megnez valamit, majd kocsiba vagta magat es elviharzott a cuccommal egyutt!!! Mintegy tiz perc mulva jott vissza. Kiderult, hogy rosszul irtak a jegyunkre a nekunk szant indulasi helyet, azert nem allt meg a busz. Ravi kozben jart a ceg irodajaban es azok megallitottak a buszt valahol es a busz meg tiz percet var ott rank. Bepakoltuk a velunk varkozo ifju szardardzsit es meg egy embort is a kocsiba es aztan Ravi odaert. Ha valaki emlekszik a Taxi c. orokbecsu alkotasbol a repuloterre torteno utazasra, hat ez olyasmi volt. De elertuk. A sietseg itt abba is maradt, sikerult mintegy 5 es fel ora alatt eljutni Nasikba. Ott aztan kiderult, hogy ebben a varosban nincs taxi, csak csoportos es riksat is nehez egyedul fogni, inkabb szardinia tipusuak kozlekednek. Meg az is, hogy a szallasom a ... tul van. Miutan beszallasoltam magam a kopott, de amugy nem rossz szallodaba elmentem varostnezni.
Naszik (vagy marathi neven Nasik) a hinduizmus egyik neves szent varosa, a kumbh mela egyik szinhelye. Ehhez kepest a muveszettorteneti konyvek altal dicsert templomai sem kulonosen kiemelkedok, sajnos igen modern felfogasban lettek felujitva. A belvaros rendbetetele helyett uj kozpontot epitettek, a regit hagyjak a slumosodes utjan elorecsusszanni. Ezutan misere is elmentem a Gyermek Jezusrol elnevezett jezsuita templomba, ahol szep nagy telthaz elott mutatott be szentmiset egy itteni papbacsi, hala Istennek angolul. Ezutan a szalloda tok ures ettermeben ettem egy keveset, ami viszont igen finomnak bizonyult.
Masnap, tehat ma, aztan autot bereltem es irany a Pandu Lena barlangok. Illetve dehogy. Merthogy tegnap este kiderult, hogy innen Szuratba, kovetkezo uticelomba csak es kizarolag ejszakai buszok mennek. Egy fel kilenkor, ami hajnali haromra er oda, egy meg este fel tizenegykor, ami hajnali otre. Igy aztan a kesobbi buszra foglalt nekem helyet a recepcios telefonon. Elmondta, hogy ma el kell mennem a jegyert. Mi sem egyszeru. A berelt autoval (olyat itt csak es kizarolag soforrel adnak) elmentunk a megjelolt helyre. Csakhogy ott vagy 8 kulonbozo utazasi iroda (?) volt es egyikben sem hallottak az en foglalasomrol. Telefon ide-oda, senki nem tud semmit, hat foglaltam magamnak ott helyben. Mintegy ket ora mulva hivtak vissza a szallodabaol, hogy megtudtak, hogy hol foglaltak ok! Hurra. Addigra mar volt jegyem.
No, osszeismerkedtunk a soforrel, akit nemes egyszeruseggel Radzsasznak hivnak. Mondta, hogy oke, elvisz o a barlangokhoz, de elobb mutat egy dzsaina templomot. Raaltam. Mutatott is. Vadnat ujat. Ami erdekes benne, az az, hogy faragott kodiszek boritjak mindenhol, amit helyben kezzel faradnak radzsaszthani kobol. A stilusa, a diszei mind olyan, hogy akar a X. szazadban is epulhetett volna. Amugy kiderult, hogy ez itt egy nagy svetambara kozpont.
Ezutan jottek a mar emlitett barlangok. Ez valojaban idejovetelem egyik oka es celja, merthogy ezek a Kr.e. II. - Kr. u. III. szazadban kivajt es diszitett buddhista barlangok orzik a Satavahana es Ksatrapa tortenelem nehany legszebb emleket, es hires brahmi feliratat is. Jo gellerthegynyi lepcsomaszas a 98 szazalekos paraban es az ember mar a kapunal is van. Onnan aztan egy hosszu szeles sziklaperemen haladva latogathato meg a 24 kisebb-nagyobb barlang, amikben helyenkent gyonyoru Buddha szobrok is lathatok.
A hegyrol lejove bementem meg a hegy labanal epult vadonat uj sztupahoz, amirol kiderult, hogy alsztupa. Belul ugyanis a hatalmas kupola alatt egy jo 4 embernagysagnyi aranz Buddha szobor ul. A terem egyebkent teljesen ures, hofeherre van festve, korben ablakok szegelyezik, a padlo pedig tukorsima szurke marvany. Elkepeszto akusztikja es hangulata van.
Ezutan elindultunk Trimbakesvar fele, amirol nem irok most, merthogy alig 2 kilometer utan kiderult, hogy az uton foldcsuszamlas van, napokig nem lehet majd arra menni. Ezert visszafordultunk es a Godavari folyo partjan allo rombadolt Sri Venkatesa Baladzsi templomot neztuk meg, illetve a mellette felepult vadonas ujat is. Igazi elmenyt itt a szanszkrit irodalombol ismert Godavari jelentett.
Nos, ennyi es ilyesfele dolgok tortentek eddig. Rovid pihenes utan johet az ejszakai buszozas, majd Szurat varosa.
Es a vebe dontorol nem is irtam meg :). Talan jobb is, mert fokent a lelkes holland drukkerek erzelmeit nem szeretnem megserteni :).
