Hajnali háromnegyed hatkor találkoztam az idegenvezetővel a hallban. Átmentünk a jelzett helyre a főút túloldalán. Számos busz húzott el az orrunk előtt, de 10-es egy szál se. Végül egy egyes megállt és megkérdezte, hogy hova megyünk. Mondtuk neki. Oké, akkor ő elvisz. Kiderült, hogy arrafelé van a városi autóbusz garázs, és minden busz ott megy el. Később láttuk a tizest is: na, annak az első járata épp nem a szálloda előtt ment el... Sebaj, odaértünk. Szép és jó hosszú isteni liturgián vettünk részt, majdnem végig, épp csak a prédikációról és a proszfora osztásról maradtunk le.
A nap Kosztroma körbejárásával indult, ami igen rövidnek bizonyult: itt valójában két érdekes kolostor van, amúgy kellemes kisvárosból háromszázezres modern várossá nőtt ki magát. Az Ipatyiev kolostor valóban gyönyörű. Kicsit sok a túrista, de még ez se tudja alapvetően megzavarni a hangulatot. Az elöljáró vezetésével folyt épp a liturgia a szerzetesek kórusával. Igazán szép élmény volt.
Ezután irány Jaroszlavl. Ez még nagyobb város, mintegy hatszázezres. A szovjet ipar sajnos hála Istennek itt is tönkrement, így a levegő is tiszta és a városon keresztülfolyó Volga is. Kissé megdöbbentő, hogy ez a város egy közúti és egy vasúti híddal él a folyó két partján és a közúti hidat is csak 1970-ben építették, addig komp működött. A belváros egészen hangulatos és tényleg szépen felújított. Itt sok látnivaló is van ráadásul. Szállásunk egy volgai hajón volt. Kellemesen ringatott az ágy.
