Tegnap Pálitánában találkoztam azzal a francia családdal, akik este a szállodában a szomszéd asztalnál vacsoráztak. Megszólítottam őket, beszédbe elegyedtünk. Elképedve kérdezték: egyedül itt? Hogy tájékozódom én idegenvezető nélkül?! Vicces volt. (Nekik van egy rondán, de egész jól franciául beszélő helyi idegenvezetőjük.)
A tegnapi vacsorának különös ízt adott, hogy a palota kertjével szomszédos parkban ghazal est volt. Hála a kiváló hangosításnak minden szavát/hangját lehetett hallani. Azon kedves Olvasóimnak, ha vannak még ilyenek, akik nem India-mániások: a ghazal urdú nyelvű költészeti műfaj, ami alapvetően párversekből áll. Egy-egy nagy mester tart egy estet, ahol mondja-enekli ezeket a verseket. Sokszor regi nagyok ghazaljai is elokerulnek. Sokszor ezekre csak egy-egy utalas tortenik. Sokszor teljesen ujakat adnak elo. A mufaj annyira elo, hogy a kozonseg soraibol is "be lehet kiabalni" egy-egy ketsorost, vagy eppen be lehet fejezni, amit az eloado elkezdett. Urdu tanulmanyaim valahol az abece szintjen ugyan megrekedtek, de hindi alapokon ezt-azt megertek azert. Igazan nagy elmeny volt.
Hajnalban aztan riksaval irany a bhavnagari repuloter. Ez igen mokas elmeny volt. A biztonsagi ellenorzes errefele sajatos. A folyadekok nem igen erdekelnek senkit. Viszont ha a kezicsomagon nincs valami papirbileta, amit le lehet pecsetelni, az nagy baj. Vissza is kuldtek a csekin pulthoz, hogy kerjek magamnak egyet. Idoben megerkezett a gep. Irhattam volna csupa nagy betuvel is: A GEP. Ez volt ugyanis az egyetlen gep a repuloteren es velhetoen ma mar nem is fordul ott meg tobb. Egy igazan szep, ketmotoros, 60 szemelyes masina volt. Kicsit zotyogos utunk volt, de legalabb igazi repuloselmeny. A szalloda termeszetesen nem kuldott kocsit a megbeszeltek szerint a repuloterre. Allitasuk szerint azert, mert nem adtam meg a jaratszamot, csak az indulas es erkezes helyet es pontos idejet. Megjegyzem Bhavnagarbol egy azaz egy darab jarat megy barhova is naponta. Rovid telefonos uvoltes es 20 perc utan megiscsak megjott a kocsi. Ez Bombayben fontos, mert a repuloteri taxisok itt a vilag legnagyobb rabloi. Mas bejutasi lehetoseg meg gyakorlatilag nincs (illetve van: egy nagyobb gyalogtura utan mar talalni riksat, meg varosi buszt is, de a gyalogtura valoban nem apro).
Bombayben aztan ajandekvadaszatba fogtam, sajnos keves sikerrel. Szemben a kisebb varosokkal itt a riksasok es taxisok semmit nem ismernek, cimre bemondas alapjan vagy elmennek vagy nem. Leginkabb azt varjak el, hogy az ember mondja nekik, hogy mikor merre forduljanak a cim kozeleben. Elvegre csak tudja az illeto, hogy hova akar menni, nem? Nos, nem. Es ez komoly baj. A varosrol terkep nem kaphato. Gugli persze mindent tud, de a data roamingra az ember gatyaja ramegy, igy ez sem tul hasznos.
Kozben az is kiderult, miutan megprobaltam onlajn becsekkolni, hogy a torokok modositottak a Sztambul-Budapest jarat idopontjat, kesobbre tettek. Gondoltam, oke, akkor biztos elerem. Kaptam is egy uzenetet, hogy hivjam fel az ugyfelszolgalatot. Felhivtam. Torokul beszelt a geppapagaj. Vartam, hatha. Es igen. Felvette egy kedves hangu holgy torokul. Mondom neki, Inglis, pliiiiz. Aszongya kapcsolom az Inglis Dipartmentet. Ujabb szunet, kozben nota: We are Turkish Airlines, global airlines. Ja. Tenyleg. Vegre felveszi egy ujabb kisasszonka. Bemutatkozik torokul. Mondom Inglis. Bemutatkozik angolul. Mondom mi van. Aszongya, igen. Ha szeretnem, akkor atbukkol a 10 perccel kesobbi gepre. Persze, hogy szeretnem. 10 perccel kesobb kozli, hogy mar kesz is van. Hurra. Becsekkolni persze igy is csak 24 oran belul lehet, de sebaj.
Igy allunk. Velhetoen holnap ujabb ajandekvadaszat, este talalka egy kedves ismerossel, aztan hajnalban, vagy inkabb az ejszaka kozepen irany a repter. Ezzel veget er indiai kalandozasom. A blog nem, de az aktivitas most biztosan alabbhagy kicsit. Talan, talan holnap meg torlesztem adossagomat es irok kicsit Dholavirarol, amit megtettem mar, de a masina nem volt hajlando elmenteni.
Szoval, kedves Olvasok, holnap jelentkezem meg.
