Reggel hosszabb búszúttal indultunk kifelé Moszkvából. Az úticél Vlagyimir volt. Ezt a regi orosz várost valamikor a X. században alapította Vlagyimir kijevi fejedelem. Két szép székesegyház áll itt a XII. századból és egy kicsit későbbi kolostor is. Maga a város hangulatos, a belváros XVIII-XIX. századi kétszintes házakból áll. Leginkább Esztergomra emlékeztet, vagy Pápára. Az első ember-léptékű normális hely Oroszországban, amit látok. Néhány órás kódorgás és némi ebéd után (adják sajnos: nem kell megenni, de ajánlatos, amúgy finom is, ma pl. kaptunk borscsot) este tovább buszoztunk. Betértünk egy faluba, amit Istentől kedvelt András fejedelem (Andrej Bogoljubszkij) alapított 900 éve, s benne kolostort is egy álom következtében. A falu neve is ez: Bogoljubovo. Szép kis orosz faházak, gyönyörű faragott díszítéssel. Általában nem vagyok a szíbes népi művészet nagy rajongója, de ez igazán tetszett. Végül kikötöttünk Szuzdalban, ami egy tizenezres falu-város. A “városkép” falusi: két emeletesnél magasabb épület nincs. Közben ez az egyik legnagyobb egyházi-történelmi központ errefelé. Menet közben a táj leginkább sík, alig-alig szakítja meg egy-egy domb. Eleinte a leégett tőzeg kísérteterdeje után élő fenyő- és nyírfaerdők váltakoznak az út mentén, később szépen művelt földek: ez Oroszország legtermékenyebb 40x70 km-es területe, ahol elég érthetetlen módon kiváló minőségű fekete talaj van. Végül kellemes dombvidékre értünk, itt terül el Szuzdal.
Van egy orosz idegenvezetőnk, aki kiválóan beszél magyarul. Itt tanulta a nyelvet és nem is volt hosszabban Magyarországon két nyarat kivéve. Persze mókás akcentusa van, és egy-két jellegzetes kifejezése: “széksegyház”, “az épület a XVII. században épült föl”, a “föl”-t jól megnyomva, stb. Összességében nagytudású, jól szervező nő.
A látnivaló sok és szép, de a buszban ülés, a buszból ki, buszba be az idegeimre megy. Már nem nagyon bírok ilyen kevés mozgással létezni. Sebaj. Este sikerült kicsit hosszabban és tempósabban járni egyet Szuzdalban.
