Ugy tunik tegnap az ido kedveskedett kicsit. Ma viszont az elso igazi monszun napot sikerult atelni. Igaz, volt nehany ora szunet, bar a napot nem lattuk, azutan viszont rakezdett es abba se hagyta. Igy aztan esti program torolve, marad a szallashelyen a kaja.
A tegnapi bejegyzes ota szamos elmennyel lettem gazdagabb.A cybercafebol kijoveugy gondoltam, hogy nem szivatnam magam egy ujabb ket oras taxi uttal, hanem bemenven a fopalyaudvarra (vajon kirol is neveztek el? Lehet, hogy Sivadzsirol? :)) Ropke sorbanallas utan kaptam is jegyet a Bandraba meno vonatra. Bandra Bombay egy egyre felkapottabb varosresze. A szallasom Kharban van, ami a szomszed varosresz, szinten eleg jol kinezo kornyek. Mintegy 7 rupiaert sikerult megtenni fel ora alatt a 18 km-es tavot. Onnan aztan tovabbi kozlekedesi kaland kovetkezett. Kerestem egy autoriksat (ezt a haromkereku, segedmotorral meghajtott jarganyt India kulonbozo helyein kulonbozo nevekkel illetik: scooter, riksha, auto). A harmadik sofor tudta is, hogy hol van az altalam keresett cim. Alkudni kezdtunk. O 100 ruporol indult, majd amikor hindiul folytattam, akkor egybol 50-re ugrott. Amugy kb. 30 lett volna a realis ar. Sebaj, lett neki egy jo napja :).
Este aztan egy ismeretlen ismerossel es felesegevel vacsoraztam. Nevezzuk oket Sarannak es Pudzsanak. Kesobb meg talan lesz szo roluk is. Mindenesetre elvittek egy Masalacraft nevu helyre. Muveszet volt, finom etelek is, bar epp a maszalaban nem volt tul sok kraft. Viszont finom volt a lasszi is, a kulfi is. Ezutan az etterembol kijove egy panvala bodejaba utkoztunk, ahol Saran megkerdezte, hogy kerek-e. Mondtam, hogy olyat en meg sose, de ha segit, akkor miert ne! Joggal kerdezi tan a kedves olvaso, hogy mi olyan izgalmas a panban. Ez betel levelbol keszul, amibe mindenfelet csomagolnak, majd az egesz csomagot a szajukba veszik es lassacskan elragcsaljak. Az izgalmas resze az, hogy mit raknak bele. Minden baj okozoja betel dio, vagy areca dio (szupari), ami azon kivul, hogy hallucinogen, radasul meg vorosre is szinezi a fogakat es az inyt. Persze nem szinezekkent fogyasztjak, hanem a hallucinogenitasa miatt. No, en ilyet nem kertem bele es vendeglatom se tetetett. Egy vodorben aznak a levelek. Van nagy sotet es kicsi vilagos szinu. Az utobbiak az erosebb izuek, tehat en nagy sotetet kaptam. Ezt aztan megkenik belulrol egy kicsi messzel, raknak bele 7-8 fele fuszert, keresre egy kicsi rozsalekvar feleseget, majd az egeszbol ugyes csomagocskat keszitenek. Ezt az ember a szajaba veszi es ovatosan ragcsalni kezdi. Igy eloszor a betel level adstringens jellegu izei szabadulnak fel, majd szep lassan a kulonbozo fuszerek ize (kardamum, komeny, kicsi anizs, stb.) Minden eddig probalt ragoguminal jobb. Raadasul valoban emesztes konnyito is, mert a tetemes vacsora utan szokasomtol elteroen teljesen jol voltam tole. A gond csak az, hogy van meg egy-ket potencialisan veszelyes osszetevo, ami ebben nem volt, de van aki rak bele, igy leginkabb csak helyi emberrel fogyaszthato, mert meg tudom ugyan mondani, hogy mit nem kerek bele, de nem ismerem meg, ha megis belekerul. Mindenesetre meglepoen kellemes elmeny volt. Nos, ennyit a panrol.
A mai nap reggelivel kezdodott. Del indiai stilusu, idli nevu, feketelencsebol es rizsbol keszult lepenyket kaptunk, amit martogatni lehet szoszokba. Finom volt, bar nem gondolnam igazan reggelinek valonak. Ezutan utra keltem a belvaros fele. Setaltam kicsit a kornyeken, ami a modern, felso kozeposztaly altal lakott varosresz. Eredetileg kereszteny enklave volt, rendezettesege, bekeje miatt koltoztek ide masok is. Meg mindig sok kereszteny iskola, templom van errefele, feszulet all tobb utcasarkon. Erdekes, hogy sok minden van Szent Alfonzrol elnevezve. Aztan riksat fogtam es irany Khar allomas. Errol kiderult, hogy sokkal kozelebb van, mint Bandra. Ott aztan vonatra fel es alig fel ora mulva ismet a nagy maratha vezerrol elnevezett allomason baktattam. Innen aztan szep idoben varosi seta egeszen az itteni legfontosabb muzeumig, amit leanykori neven Prince of Wales Museum of Western Indianak neveztek, amikor ez alatt meg a mai Pakisztan egesz teruletet is ertettek. Osztan elmentek az angolok, jott a Siv Szena es atkeresztelodott. Ki talalja ki mire? Igen, igen. Az uj neve: Cshatrapati Sivadzsi Maharadzs Vasztu Szangrahalaj. Szep, indo-szaracen stilusu epulet a XX. szazad elejerol. 50000 darabos gyujtemenye eleg sokszinu. A foldszinten nehany indus volgyi targy mellett (a Delhi Regeszeti Muzeumban sokkal tobb es fontosabb van) igen jelentos szoborgyujtemeny csodalhato meg. Maurja, Gandharai, Gupta szobroktol kezdve egy-ket kosza Csola mualkotason at egeszen a XVII. szazadig vannak itt igazi remekmuvek. Egesz meghatodtam egy gyonyoru brahmi felirattol egy Huviska szobor talapzatan. Kar hogy csak bokaig van meg a szobor. Van az epuletben miniatura gyujtemeny, amiben keves mogul, annal tobb radzsput miniatura lathato. Kulon kiallitasban mutatjak be a Krisna eletere vonatkozo alkotasokat. A meglepetes az emeleten varja a latogatot, merthogy van egy nagy teremnyi europai festmeny is. Altalaban nem valami kivalok, bar van egy Gainsborough-juk is, sot, valami kozepszeru osztrak udvari festonek is van itt kepe. Hogy kerulhetett ide? Ugyanez a kerdes jut az ember eszebe akkor is, amikor II. Assurnaszirapli palotajanak nehany dombormuvet latja az egyik teremben. Kulon figyelmet erdemel a muzeum numizmatikai gyujtemenye, valamint a bufeben kaphato szamosza is.
Muzeum utan rovid seta a kotelezo turistas Gateway of Indiahoz es a Taj Hotelhez. Ez volt eddig az egyetlen hely, ahol a szokasos kergeto keregetok, arusok, stb. megjelentek. Aztan tovabbi seta del fele, Colaba varosreszbe, ahol kolonialis brit epuletek vannak fokent es ahol tolis a riksaknak kozlekedni ezert megdobbento csend es nyugalom honol. Ut kozben belebotlottam a Jezus Szent Neverol nevezett katolikus szekesegyhazba is. A XIX. szazad kozepen epitettek neonemletezo stilusban. Mindenesetre a szobrok nyaka korul voragfuzer van, bar be lehet menni cipoben.
Ekkor eredt el ugy igazan az eso, ami a szel kovetkezteben vizszintesen is esett, ezert aztan az ernyo alatt pont olyan jol el lehetett azni, mint azon kivul. Innen aztan Churchgate-re vezetett az utam. Mivel sajna epp munkaido vege volt, ezert az emberek furtokben logtak a vonatokrol. Nem tunt tul eselyesnek, hogy tudnek 18 kilometert logni a racson, ezert elso osztalyu jegyet vettem, ami pont tizszer annyiba kerul, mint a masodosztalyu, igaz igy is csak 350 forintnak megfelelo rupiaba. Az elso osztaly abban kulonbozik a masodiktol, hogy nem fapadok vannak (amik kopottak, de legalaaabb tisztanak tunnek), hanem puha muanyag parnas ulesek es az emberek nem szardinias doboz csak rusznis vodorke allapotban tomorulnek. Mindenesetre sikeresen eljutottam Khar Road allomasra. Itt a fedett kozlekedo folyoson hompolygo embertomeggel haladva szembe talaltam magam egy nagyon helyes tehenkevel, aki oda allt be az eso elol. Az itteniek mellette elmenve megerintik es rovid fohaszt mondanak. Kedves szokas. Ujabb riksazas kovetkezett. Kiderult, hogy a valos ar 14 rupo. Na, most mar ezt is tudom. Aztan a szallastol ot percre levo kunyhorol kiderult, hogy cybercafe. Onnan irom e sorokat.
Ma roviden elmelaztam azon, hogyy milyen erdekesen nem tudnak itt sokan angolul. Igazsag szerint elvben szinte mindenki tud. Olvasva meg is ertenek sok mindent. Kimondva azonban alig. A muzeum bejaratanal tuszul ejtettek az ernyomet. Ul ott egy kulon fiu, szajaban szep nagy bracket sorral, aki elkeri az ernyot, berakja egy erre a celra keszult fachba es ad egy ruhatari cedulat. Taskat, egyebet nem vesznek el, csak az ernyot. Kifele jovet, amikor keszultem visszaszerezni az ernyot, mondtam neki, hogy itt az ernyo az ember legjobb baratja. Ures tekintettel bamult vissza. Hindiul megismetlve a mondatot szeles mosolyra fakadt. De soha, de soha nem mondana, hogy nem erti. Mindenre a yes, sir a valasz.
Mai grafoman rohamomat abba fejezem. Holnap ujabb bombayi nap kovetkezik, ami bar faraszto, de nem tul hosszu, mivel este nyolcra itt teljes a sotetseg.
