A mai napon kezdődött a szervezett program. Sose szerettem az idegenvezetős városnézést és ez ma sem változott meg. Ilyet többet nem csinálunk! Na, mindegy. Volt egy buszos körberohanás, ami annyiban jó volt, hogy a metrózós, itt-ott felbukkanós nézegetés helyett adott egy képet a városról. A kép nem egységes: még a belváros is meglehetősen kesze-kusza, koncepciótlanul egymás mellé dobált darabokból áll, de lassan világossá válik egy megalomán terv, aminek nyomán ezt a várost fejlődni engedik. Itt nincs szó fenntartható fejlődésről, a small is beautiful itt ismeretlen: a birodalom fővárosa nőjön csak, ahogy tud!
Délután a Tretyakov képtár következett. Ez pont az, amit ígér: a nagy orosz festészet nagy orosz múzeuma. Sok jó kép van itt, néhány olyan is, ami kontextusából kiaragadva, mint egyetemes műalkotás is megálljaja a helyét. Összességében (túl) sok festmény töltötte ki a délutánt. Este kellemes séta egy eddig felfedezetlen, többségében a napóleoni háború után újjáépült házakból álló negyedben. A mai buszozás és az esti séta kapcsán vált lassan érthetővé a Rosszija szálloda esete. A Vörös tér közvetlen közelében, a Moszkva folyó partján áll egy gigantikus szovjet szálloda, úgy hívták: Rosszija. Három csillagos volt és csaknem akkora, mint maga a Kreml. Ezt a rendszerváltás után lebontották, mondván, hogy három csillagos, nem lehet elég drágán adni a szobákat, ilyen alacsony minőségű szálloda meg ne álljon a város közepén. Aztán nem épült a helyére semmi. És azóta egy kerítésell körülvett gigantikus gödör áll a város közepén. Úgy látszik az ittenieknek van vonzódása a nemzeti gödrökhöz. A korábban már emlegetett új székesegyház, a Megváltó Krisztus templom helyén korábban a világ legnagyobb uszodája volt. Ez eddig szép. Kiderült azonban, hogy Sztálin egy gigászi palotát akart oda építtetni a harmincas években: a szovjetek palotáját. Ennek az alapját ki is ásták az korábban ott állt templom lerombolása után, de a háború közbeszólt, így az építkezésből nem lett semmi, de a háború után ebben a nemzeti és mozgalmi gödörben létesült a hatalmas uszoda. Lám, már akkor kiderült, hogy a szocializmus valójában egy irgalmatlan mély gödör!
Este grúz vendéglőbe vitt az utunk. Végre fűszeres ételt kaptunk. Kétszer ettem korábban grúz ételt és ismét az a kellemes élmény ért, hogy fűszeres, nagyon gazdag ízvilágú, de minden általam ismerttől eltérő konyhaművészet ez. Finom volt. Holnap aztán indulunk kifelé Moszkvából.
