Ma Szuzdalban ébredtünk, ebben a falu-városban, ahol a város közepén időnként van egy-egy legelő, vagy épp nagobbacska patak rajta fahíddal. Jut vagy 50 templom a tízezer lakosra. Nagy sétát tettünk a városban, sajnos egy skanzenben kezdve a napot, ami szép-szép, de jóból is megárt a sok. Végül bejutottunk a középkori Kremlbe, meg a legnagyobb kolostorba is. Adtak megint ebédet is sajna. Ebéd után a város harmadik részében, a valamikori kereskedőnegyedben kószáltunk. Itt épp piac is volt: derék fejkendős orosz parasztnénik árulják a zöldséget, meg a sózott uborkát, meg kvaszt (nyammm), meg adzsárt (szintén nyamm). Ezen a helyen el tudnék tölteni egy hetet és az lenne az igazi pihenés.
Késődélután aztán irány Kosztroma. Ez megyeszékhely és nagy és ronda város, de a Volga két partján terül el. Látnivaló nemigen van benne, eltekintve egy nagy és híres kolostortól. Feledhető és teljesen ízetlen vacsorácskát adtak, aminek egyetlen pozitívuma volt: a mérete (kevés volt ugyanis). Este aztán elhatároztuk az idegesvezetővel, hogy holnap mégiscsak szeretnénk misére menni, ő megtudakolta, hogy hol van itt templom, elindultunk hát a Volga partjára, megnézni, hogy mikor is van ott liturgia. Buszmegállót nem találtunk, így gyalog indultunk a Volga felé. Egy idő után megállítottunk egy marsrutkát (iránytaxi) ami 10 rubelért oda is vitt. Megtudakoltuk, hogy honnan indul visszafelé a busz. Természetesen a fogatlan, facialis paresisos sofőr válaszából egy vak hangot sem értettem, de legalább anyanyelvi idegenvezetőnk sem, így találomra választottunk buszmegállót, szerencsésen. A busz is 10 rubelért hozott vissza a szállodába és a kalauznő megmutatta a visszafele megállóul szolgálló villanyoszlopot is, ami mellett állva integetni kell, hogy megálljon a busz. Ígéretesnek igérkezik a holnapi hajnal...
