A reggeli korai indulas oka az volt, hogy 8-kor indult a busz Diura. Nem is akarmilyen busz, hanem az arrafele kizarolagosan jaro allami busz. Erre az jellemzo, hogy nem lehet ra elore jegyet foglalni, hanem aki ott all a megalloban, az felfer ra. Ha a fene fenet eszik, akkoris felfer. Felfertunk. Igaz, az elso orat alva toltottem, de fenntvoltam. Sikerult 184 kilometert ot es fel ora alatt megtenni.
Diu igen sajatos hely. Nemis tagallam, hanem ugynevezett unios terulet Damannal es Dadra es Nagar Havelivel egyutt. Diu 1961-ben lett India resze, addig protugal gyarmat volt. Az indusok erovel foglaltak el. Valojaban egy kicsiny sziget a Kathiavad felsziget csucsan, ahol a portugalok a XVI. szazadban vetettek meg a labukat. Aztan jott a civilizalas, rendezes, epitkezes, aminek a nyomai maig lathatok. Igaz, alig 50 eve mentek el az utolso portugalok. A szomszedos Gudzsarattal ellentetben itt a hangulat, a latvany sokkal rendezettebb. Igaz, viszonylag sok a reszegember, merthogy Gudzsaratban alkoholtilalom van, itt meg nincs, ezert idejarnak inni. Es meg igy is. Valahogy olyan hangulata van ennek a helynek, amit del-amerikai filmekbol erez az ember. Ehhez hozzajarul az is, hogy a szallasom egy regi portugal vendeghazban van. Persze indusok vezetik, de igyekeznek karbantartani, ezert csak lassu a pusztulas. Ugyanez a benyomasa az embernek a megmaradt tobbi portugal epuletrol is. Holnap itt tartok pihenonapot, igy aztan irok meg Diurol boven.
