ladamus

A változás néha visszatalálás. Ennek jegyében született néhány szösszenet. Nem jók, de a bitek többet bírnak, mint a nyomdafesték. :)

Szurati állomás

Szerelmesek búcsúznak a peronon.
Ismerős szavukra fejemet felkapom:
Nyelvük mintha magyar lenne,
Pedig csak szívük szól benne.

Dzsainák

Fiatal papok elegánsak,
Az öreg szerzetes laza-bölcs:
Ezek istenek,
Ő pedig az Úr.
Jé dévatá,
Vó Bhagván.

Szurat 2.

Szemétdombon tisztaság,
Vadonban béke,
Öldöklésben szeretet,
Balgaságban bölcsesség,
Szuratban Csintámani Mandir.

Kérdések

Kedvességed vajon álca?
Vagy igaz szeretet háza?
S lesz-e belőle szerelem?
Éltem kezedbe tehetem?

Blog

Azt mondják olvasnak,
De komment nem akad,
És, jaj, főleg attól,
Kinek az egész szól!

Szurat 3.

Kint monszun dühöng,
Bent a kétely őrjöng:
Kellek valakinek?
Vagyok, jaj, de minek?

Hazaértem.  Bizonyos szempontból tényleg. Más szempontból azonban talán egy utazás kezdetén vagyok. Visszatértem a régi életembe és mégsem tértem vissza. Az 1500 indiai képet nézegetve az egész annyira meseszerű, mintha meg sem történt volna. Ez India. Amikor ott van az ember akkor nemcsak valóságos, de valósága szinte agyonnyom. Amikor viszont nincs ott, akkor a valóság is mesésnek tűnik. 

Mindenesetre két szerény válogatást feltettem a világhálóra:
http://picasaweb.google.hu/loradam/India_2010_1#
http://picasaweb.google.hu/loradam/India_2010_2#

Nem gondolom, hogy India miatt van, talán inkább a távol töltött idő és a távolság miatt, de hazatérve kicsit másként látom az életem. Azt hiszem, hogy ez az Út, az úton járás következménye talán. Néha jó eltávolodni saját mindennapi életünktől, hogy visszatérve mindent és mindenkit új fényben lássunk, hogy a körülöttünk levő emberek értékeit újra felfedezhessük, és új értékeket, új szépségeket lássunk meg azokban, akik talán ott voltak már egy ideje, de nem érdekeltek különösebben. Utazni jó. Az úton járni jó. Hazatérni jó.

Tegnap Pálitánában találkoztam azzal a francia családdal, akik este a szállodában a szomszéd asztalnál vacsoráztak. Megszólítottam őket, beszédbe elegyedtünk. Elképedve kérdezték: egyedül itt? Hogy tájékozódom én idegenvezető nélkül?! Vicces volt. (Nekik van egy rondán, de egész jól franciául beszélő helyi idegenvezetőjük.) 

A tegnapi vacsorának különös ízt adott, hogy a palota kertjével szomszédos parkban ghazal est volt. Hála a kiváló hangosításnak minden szavát/hangját lehetett hallani. Azon kedves Olvasóimnak, ha vannak még ilyenek, akik nem India-mániások: a ghazal urdú nyelvű költészeti műfaj, ami alapvetően párversekből áll. Egy-egy nagy mester tart egy estet, ahol mondja-enekli ezeket a verseket. Sokszor regi nagyok ghazaljai is elokerulnek. Sokszor ezekre csak egy-egy utalas tortenik. Sokszor teljesen ujakat adnak elo. A mufaj annyira elo, hogy a kozonseg soraibol is "be lehet kiabalni" egy-egy ketsorost, vagy eppen be lehet fejezni, amit az eloado elkezdett. Urdu tanulmanyaim valahol az abece szintjen ugyan megrekedtek, de hindi alapokon ezt-azt megertek azert. Igazan nagy elmeny volt.

Hajnalban aztan riksaval irany a bhavnagari repuloter. Ez igen mokas elmeny volt. A biztonsagi ellenorzes errefele sajatos. A folyadekok nem igen erdekelnek senkit. Viszont ha a kezicsomagon nincs valami papirbileta, amit le lehet pecsetelni, az nagy baj. Vissza is kuldtek a csekin pulthoz, hogy kerjek magamnak egyet. Idoben megerkezett a gep. Irhattam volna csupa nagy betuvel is: A GEP. Ez volt ugyanis az egyetlen gep a repuloteren es velhetoen ma mar nem is fordul ott meg tobb. Egy igazan szep, ketmotoros, 60 szemelyes masina volt. Kicsit zotyogos utunk volt, de legalabb igazi repuloselmeny. A szalloda termeszetesen nem kuldott kocsit a megbeszeltek szerint a repuloterre. Allitasuk szerint azert, mert nem adtam meg a jaratszamot, csak az indulas es erkezes helyet es pontos idejet. Megjegyzem Bhavnagarbol egy azaz egy darab jarat megy barhova is naponta. Rovid telefonos uvoltes es 20 perc utan megiscsak megjott a kocsi. Ez Bombayben fontos, mert a repuloteri taxisok itt a vilag legnagyobb rabloi. Mas bejutasi lehetoseg meg gyakorlatilag nincs (illetve van: egy nagyobb gyalogtura utan mar talalni riksat, meg varosi buszt is, de a gyalogtura valoban nem apro).

 Bombayben aztan ajandekvadaszatba fogtam, sajnos keves sikerrel. Szemben a kisebb varosokkal itt a riksasok es taxisok semmit nem ismernek, cimre bemondas alapjan vagy elmennek vagy nem. Leginkabb azt varjak el, hogy az ember mondja nekik, hogy mikor merre forduljanak a cim kozeleben. Elvegre csak tudja az illeto, hogy hova akar menni, nem? Nos, nem. Es ez komoly baj. A varosrol terkep nem kaphato. Gugli persze mindent tud, de a data roamingra az ember gatyaja ramegy, igy ez sem tul hasznos.

Kozben az is kiderult, miutan megprobaltam onlajn becsekkolni, hogy a torokok modositottak a Sztambul-Budapest jarat idopontjat, kesobbre tettek. Gondoltam, oke, akkor biztos elerem. Kaptam is egy uzenetet, hogy hivjam fel az ugyfelszolgalatot. Felhivtam. Torokul beszelt a geppapagaj. Vartam, hatha. Es igen. Felvette egy kedves hangu holgy torokul. Mondom neki, Inglis, pliiiiz. Aszongya kapcsolom az Inglis Dipartmentet. Ujabb szunet, kozben nota: We are Turkish Airlines, global airlines. Ja. Tenyleg. Vegre felveszi egy ujabb kisasszonka. Bemutatkozik torokul. Mondom Inglis. Bemutatkozik angolul. Mondom mi van. Aszongya, igen. Ha szeretnem, akkor atbukkol a 10 perccel kesobbi gepre. Persze, hogy szeretnem. 10 perccel kesobb kozli, hogy mar kesz is van. Hurra. Becsekkolni persze igy is csak 24 oran belul lehet, de sebaj.

Igy allunk. Velhetoen holnap ujabb ajandekvadaszat, este talalka egy kedves ismerossel, aztan hajnalban, vagy inkabb az ejszaka kozepen irany a repter. Ezzel veget er indiai kalandozasom. A blog nem, de az aktivitas most biztosan alabbhagy kicsit. Talan, talan holnap meg torlesztem adossagomat es irok kicsit Dholavirarol, amit megtettem mar, de a masina nem volt hajlando elmenteni. 

Szoval, kedves Olvasok, holnap jelentkezem meg.

Diurol utam Bhavnagarba vezetett. Nem volt rovid, viszont jo hosszu. Merthogy a 184 km-es utat sikerult a busznak 6 ora alatt megtenni. Errefele ketsavos utak vannak, helyenkent szilard burkolat nelkul. Ennek koszonheto a XXI. szazadi haladasi sebesseg.

Bhavnagar varosa arrol hires, hogy semmirol. Harom okbol lett uticelomma: egyreszt Diubol lehet ide jonni busszal, masreszt van itt alkalmas szallas, harmadreszt pedig innen konnyu Bombaybe menni. A lenyeg azonban az, hogy mintegy 50 kilometerre helyezkedik el Palitanatol, ami viszont mar szamos latnivalo tartogat.  A maharadzsa palotajabol atalakitott szallodaban meg is kerdeztem meg az este, hogy hogyan jutok legkonnyebben Palitanaba. Mikor megy oda vonat, mikor megy busz. Azt mondja a recepcios, vonat nem jar arra, a busz meg rem lassu. Viszont nagyon szivesen kolcsonoznek nekem autot soforrel egesz napra 3500 penzert. (Megjegyzem az eddigi ilyen akcioim 800-ba kerultek.) No, felkerekedtem, elmentem a vasutallomasra. Megtudtam, hogy reggel csak 6:15-kor megy vonat Palitanaba, delutan van meg nehany. Este viszont harom is jon vissza. Igy aztan megbeszeltem egy riksassal, hogy jojjon ertem a szallodahoz fel hatra. Ezutan a szalloda kertjeben koltottem el vacsoramat, amit meg kell hagyni, hogy kivaloan keszitettek el, az eddigi legjobb volt Indiaban. Igaz, nem epp gudzsarati, inkabb muglai kaja, de annak kivalo. Viszont kulfi, az a a sajatos indiai fagyi amire hetek ota vadasztam itt sincs. De karpotoltak egy kis forro gulab dzsamun + vanilia fagyival. Nyammm.

Ma aztan felultem a hajnali vonatra. Ezek csak masodosztalyu kocsikkal kozlekednek keskeny nyomtavon. 48 kilometert egy ora alatt tettunk meg 8 rupiaert. Ez ugy 40 forintnak felel meg. A palitanai allomasrol meg vagy 20 rupo volt eljutni a Satrundzsaja domb labahoz, ami a tulajdonkleppeni uticel. Maga a nev sokaknak nem mond sokat talan, bar a Mahabharatabol emlekezhetunk, hogy epp ez volt az a "hegy", amin Juddhisthira es testveei elindultak a mennybe, ahova csak Juddhisthira ert fel. Nem ez az elsodleges oka azonban a latogatasnak, hanem az az 1200-1300 dzsaina templom, amit erre a hegyre epitettek az elmult ezer ev soran. A zarandokut 3800 lepcson 3 kilometeren es kb. 500 meter szintemelkedesen keresztul vezet fel a domb tetejere.Ott aztan harom csucs talalhato es mindegyiken egy-egy templomvaros. Ezek kisebb reszben marvanybol nagyobbreszt kovel boritott teglabol epitett templomok, kolostorok. Ez utobbi megnevezes nem igazan helyes, merthogy a papok es szerzetesek nem elnek itt, csak amolyan nappali tartozkodok ezek. A hegyen senki nem maradhat alkonyat utan, mivel az az istenek otthona. A fotemplom Adinathanak van szentelve, aki az elso Dzsaina tirthankara (vagyis utkeszito a Mahavira, a Dzsina elott).  Jo gondolat kora reggel kezdeni a maszast, amikor meg nem tuz ugy a nap a hegyre. Mindenki igen baratsagos, az emberek koszonnek egymasnak, a pihenoknel megallok beszelgetnek is, amilyen nyelven sikerul, olyanon. Az idosebbeket, nehezen mozgokat rudon hintaztatott ulokeken viszi fel ket-ket ember. Az igazi zarandokok az egesz utat mezitlab teszik meg es sem etelt sem italt nem vesznek magukhoz. Ez utobbi kulnosen gyilkos lehet.

A hegyen talalhato templomok ket kivetellel a svetambara (tehat feherruhas) szektahoz tartoznak. A ket kivetel kozul az egyik egy digambara (tehat egruhaju) templom, aminek a kupolajaba az van felirva, hogy "Ahimsza param dharm" vagyis a nem-artas a legfobb torveny. A masik kivetel pedig egy muzulman szentnek a siremleke. Hogy hogy kerult oda az rejtely, de allitolag azert van ott, hogy megvedje a szent helyet az esetleges muzulman hooditoktol, ami ugy tunik, hogy sikerult is neki az evszazadok alatt.

A dzsaina papok nagyon kedvesek, hindiul is szepen beszelnek. Sokat magyaraznak, de az nem baj, sot. Be kell vallanom, hogy a dzsainizmusrol eddigi ismereteim igen feluletesek voltak, de ez az ut azt mutatta, hogy erdemes roluk, toluk tobbet olvasni.

Mintegy 4 oranyi bolyongas utan kezdodott meg a leereszkedes. Amilyen lenduletesen sikerult a felmenetel (egy ora alatt fent voltam es meg jol is esett), olyan keserves volt a lejovetel. A legkedvesebb egy felfele meno ember volt, akinek foga ugyan nem volt, ezert egy vak hangot sem ertettem abbol, amit gudzsaratiul meselt, de kedvesen kezet fogott velem a vegen. A leghasznosabb pedig egy emberhordo ember volt, aki amikor latta, hogy fajos terddel ulok egy padon elmondta, hogy ha faj se uljek, csak aljak, ugy jobb es megmutatta, hogy hogyan lehet amolyan ugeto tempoban lefele jonni ugy, hogy a legkevesbbe fajjon. Igaza volt, igazi profi es meg joszandeku is.

Osszessegeben Palitana igen pozitiv elmeny volt, mindenkinek csak ajanlani tudom.Persze az az elmeny sem vlt epp rossz, amit a hegy labanal allo arusok egyike okozott. Ket firss citrom levet nyomjak egy poharba, jeghideg asvanyvizet ontenek ra es egy csopp mezet bele. Mennyei.

Visszafele a vonat indulas meg messze volt es nem is igen volt mit csinalni Palitanaban, hat a buszallomas fele vettem az iranyt. A fel ora mulva indulo buszra ugy 200 varakoztak. Odebbsomfordaltam hat, de a sarkon allt egy maganbusz, ami 5 rupoval tobbert kb. fel ora alatt elhozott Bhavnagarba. Sokan voltunk kicsit, de nem volt kellemetlen.

Minthogy velhetoen ez volt utolso komolyabb kozuti probalkozasom Indiaban, ejtenek nehany szot az itteni kozlekedesrol. A kozlekedes kaotikus. Legfontosabb kozlekedesbiztonsagi eszkoz a duda.

A gyakorlatbol rekonstrualt szabalyok:

Osztott palyas uttest hasznalata:

- sose hajts a forgalommal ellentetes iranyban!

-kiveve, ha arra van dolgod es csak rovid szakaszon kell arra menned. Ekkor dudalj.

- osztott palyas uttesten, autopalyan az allat/csorda/konda/gulya vezetese tilos.

- ha megis, akkor lehetoleg csak a szelso savot foglald el.

Teherautovezetes:

- kocsid hatuljara ird ra: horn/horen please/plaese/pleasa, ok, thank you. Ezzel kb. minden problema meg van oldva.

- ha valaki nagyon dudal integess neki vissza

- ha tovabbra is dudal es van kedved hozza, engedd el.

Kanyarodas magasabb rendu utra:

- foszabaly: teljes lendulettel a leheto legkisebb ivben kanyarodj. A fouton jovo majd megoldja.

- kiegeszito szabaly: ha a fouton jovo nem oldja meg (dudal es jon mint a meszes), akkor fekezz, mint Garfield, de csakis az utolso pillanatban.

Autobusz vezetes szabalyai:

- az autobusznak mindig elsobbsege van.

- ha csak egy utas szall le, eleg lassitani,

- ha tobb utas, vagy annak az egynek csomagja van a teton, akkor sajna meg kell allni.

- a megallo ott van, ahol a busz megall.

 Nos, roviden ennyit az indiai kozlekedesrol. Roviden felrorolom meg az altalam itt latott kozlekedesi eszkozoket: auto, busz, teherauto, motoros riksa, biciklis riksa (csak teherszallitasra vagy reklamcelbol), chakkada (ez egy olyan joszag, ahol egy motorkerekpar elejehez egy kisteherauto hatuljat fabrikaljak es a teherauto platon 15-20 ember utazik), bicikli, egy- vagy ketlovas kocsi, ket- vagy negyokros szeker, bivalyos szeker, oszveres kocsi, teves kocsi (kulonos kedvencem, mert a rudja az egbe megy fel a teve pupja fele - a tevek errefele egypupuak), elefant (beloluk csak kettot lattam: az egyik a krisnasok surati felvonulasan haladt, a masik Palitanaban egy eskuvoi menetet vezetett fel, mindketten szepen fel voltak diszitve). Remelem nem hagytam ki semmit.

Ma esetere a piheges es a Nilambagh palota konyhajanak elvezete marad. Holnap reggel pedig ujabb kaland: egy belso repulojarattal indulok Bombay fele.

Nos a mai nap lablogatasra, setalgatasra lett tervezve. Ebbol fokent a lablogatas valosult meg, mivel megjott az eso. Ennek a helyiek felettebb orulnek, en nem annyira. Azet erdekes megfigyelni, hogy hogyan alakul ki arviz 2-3 ora alatt. Ezert sok irni valom nincs is. Megyek gazolni a leben.

A reggeli korai indulas oka az volt, hogy 8-kor indult a busz Diura. Nem is akarmilyen busz, hanem az arrafele kizarolagosan jaro allami busz. Erre az jellemzo, hogy nem lehet ra elore jegyet foglalni, hanem aki ott all a megalloban, az felfer ra. Ha a fene fenet eszik, akkoris felfer. Felfertunk. Igaz, az elso orat alva toltottem, de fenntvoltam. Sikerult 184 kilometert ot es fel ora alatt megtenni.

Diu igen sajatos hely. Nemis tagallam, hanem ugynevezett unios terulet Damannal es Dadra es Nagar Havelivel egyutt. Diu 1961-ben lett India resze, addig protugal gyarmat volt. Az indusok erovel foglaltak el. Valojaban egy kicsiny sziget a Kathiavad felsziget csucsan, ahol a portugalok a XVI. szazadban vetettek meg a labukat. Aztan jott a civilizalas, rendezes, epitkezes, aminek a nyomai maig lathatok. Igaz, alig 50 eve mentek el az utolso portugalok. A szomszedos Gudzsarattal ellentetben itt a hangulat, a latvany sokkal rendezettebb. Igaz, viszonylag sok a reszegember, merthogy Gudzsaratban alkoholtilalom van, itt meg nincs, ezert idejarnak inni. Es meg igy is. Valahogy olyan hangulata van ennek a helynek, amit del-amerikai filmekbol erez az ember. Ehhez hozzajarul az is, hogy a szallasom egy regi portugal vendeghazban van. Persze indusok vezetik, de igyekeznek karbantartani, ezert csak lassu a pusztulas. Ugyanez a benyomasa az embernek a megmaradt tobbi portugal epuletrol is. Holnap itt tartok pihenonapot, igy aztan irok meg Diurol boven.

Ebben az orszagban minden varosnezes egy expedicio. A helyzet ugyanis az, hogy a legtobb varosrol semmifele terkep nincs, igy aztan szegeny idegennek elkepzelese se nagyon lehet, hogy mi hol van. Ezert es nem lustasagbol van, hogy a varosnezes leghatasosabb modja a riksa berles, merthogy a riksas altalaban tudja, hogy mi hol van. Ez tortent Dzsunagadhban is. Egy a szalloda kozeleben lako riksast sikerult felberelni, aki a hegyrol levitt a varosba. Meg is neztem mindent eleg hamar. Ezutan indultunk neki a hegynek. Eloszor riksaval. Nevezzuk neven ezt az osi szent hegyet: Girnar nevre hallgat. A hegyen van egy igen hires szikla, efele vettem hat az iranyt. A szikla arrol hires, hogy Asoka sziklaediktumainak teljes szovege fel van ra vesve ekes brahmi betukkel. Van meg rajta egy II. szazadi felirat egy bizonyos Rudradaman Mahaksatrapatol (kis kedvencemtol) es meg egy Gupta felirat is. Mind gyonyoru brahmi betukkel. Ez igaz is. Csakhogy. Ezek az indusok nem holmi Akhaimenidak, de meg csak nem is gorogok, hogy rendesen lesimitottak volna a kovet veses elott. De nem am. Egy kis polir neki a gorbe sziklanak, aztan hajra mehet a felirat. Igy aztan gyakorlatilag maszas nelkul lathatatlan es fotozhtatlan. Maszni meg nem lehet, mert epitettek kore egy hazat es keritest. Igy aztan a XII. sziklaediktum egy reszet sikerult kibetuzni. Nem sok, de igazan szepen van irva es mint ilyen nagy elmeny volt. Ezutan meg nemi riksazas kovetkezett a szallodaig, ami mellett all az egyik zarandoktemplom. Sok csengetes es kantalas kozepette sikerult ezt is megtekinteni. Rovid pihi utan vagtam neki a hegy lepcsos reszenek. Van itt vagy 10000 lepcso, mellettuk szamtalan hindu es dzsaina templom. Nem allitom, hogy vegig ertem ezen a 4-5 oras turan, kozben ugyanis ugy elvert az eso, hogy bizony elvette a kedvem a tovabbi maszastol. Azert ket szep dzsaina templomot sikerult latni.

Este aztan hamar elnyomott az alom es jol is tette, mert reggel igen korai indulas vart ram.

Bhudzsbol az utam Dzsunagadhba vezetett (volna). E ket hely kozott ugyanis csak elvben kozlekednek vonatok, gyakorlatilag nem. Illetve csak ahmedabadi atszallassal. Ezert aztan 8 oranyi zotyoges Ahmedbe, ott 3 ora alatt nemi kajalas es netezes. Sikerult a muzulman negyedben egy amolyan igazan sotet helyen igazan finom birkat ennem. Ez errefele ritka finomsag.

Este tizkor aztan megindult az ejszakai Somnath Express es 6 ora alatt meg is tette a majd' 300 kiometeres tavot Dzsunagadhig. Minthogy velhetoen ez volt utolso hosszabb vonatozasom Indiaban meg kell emlekeznem roviden errol az elmenyrol is. Az indiai vasuttarsasag a vilag legtobb alkalmazottjat foglalkoztato cege. Elkepeszto mennyisegu utast mozgat meg az orszagot behalozo palyan viszonylag uzembiztosan. Hetente vannak halalos katasztrofak, de meg igy igen biztonsagosnak mondhato. Legalabb ot osztalyon utzhat itt az ember. Van legkondicionalt elso osztaly, legkondi masod es harmad osztaly, van halokocsi es van masodosztaly. Ezeket a halokocsi kivetelevel mind sikerult ki is probalni. Letezik meg egy legkondicionalt ules osztaly is nemely vonatokon. Az talan a legkellemesebb. Leginkabb a mi intercity vonatainkhoz hasonlit. A legkondi I., II., es III. osztaly abban kulonbozik egymastol, hogy hany ember van egy kupeban: rendre 2, 4, 6. Az I. osztaly luxusahoz tartozik, hogy a kupenak ajtaja is van.  Amugy mindenhol adnak agynemut is. Kulonosebb rakter viszont nincs, ezert az emberek az ules ala gyomoszolik be tekintelyes poggyaszukat. Elvben van poggyaszkocsi ahova fel is lehet adni, de ezt kevesen veszik igeynbe. Etkezokocsi nincs. Bizonyos kiemelt jaratokon adnak enni, mint a repulon. A tobbi vonaton az ut elejen jon egy ember, akinel lehet kajat rendelni, amit elobb-utobb meg is hoznak es bizony nem is rossz. Persze teas, meg mindenfele nasis emebrek folyton jarjak a vonatot.

Hajnali 5 volt, mire megerkeztunk atfagyva a legkonditol Dzsunagadhba. Ez a Kathiavad felszigeten elhelyezkedo negyedmillios varos, ahova az ember leginkabb a mellette allo Girnar hegy miatt jon. A mai nap ugyintezessel, pihenessel telt, holnap azonban irany a hegy.

Reggel indult a vonat es mintegy 8 ora alatt sikerult is megtenni a mintegy 360 kilometeres utat Bhudzsba, Kaccsh megye szekhelyere. Ez a 150 ezres almos kisvaros a sajatos nephagyomanyokkal es kulonleges termeszeti jelensegekkel buszkelkedo Kaccsh kozepen helyezkedik el. Ez utobbi "megye", district mintegy 45000 negyzetkilometernyi terulet.

...

folyt.kov., de lekesem a vonatom tovabb. :)

Eltelt nehany nap es nem lustasag okozta a bejegyzesek elmaradasat, hanem az internet hozzaferes hianya.

A kovetkezo ahmedabadi napom kirandulassal telt. Ez itt autoberlest jelent, amit csak soforrel adnak es az jobb is igy. A kirandulas eloszor Lothalbe vezetett, A 80 kilometeres utat sikerult is alig masfel ora alatt megtenni. Lothal gudzsarati nyelven annyit tesz, halott hely vagy a holtak helye. Es valoban. Reges regen halott holtak helye ez. Az egyik legjelentosebb indu volgyi lelohelyrol van szo a mai India teruleten. Bizonyara sokan emlekeznek meg iskolai tanulmanyaikbol az Indus Volgyi Civilizaciora, vagy ahogy manapsag nevezik az Indus Civilizaciora. Talan felremlik a tankonyvbol egy szigoru szakallas szobrocska kepe, esetleg egy pecseteloe, amin pupos bivaly lathato es nehany kivehetetlen irasjegy. Nos, igen, errol a kulturarol van szo, aminek ket legfontosabb lelohelye, Mohendzso Daro (ami szinten azt jelenti, csak szindhiul, hogy a holtak dombja) es Harappa az 1947-es ketteosztast kovetoen Pakisztanhoz kerult.

Lothalt 1957 es 1962 kozott astak, azota egy kapavagast sem tettek. Nem tul nagy telepules, kb. 300x400 meteres az egesz. Van benne egy magaslaton fekvo kozpontibb resz, van egy alsovaros es van egy kb. 200x100 meteres medence, ami ugy tunik, hogy egy arra folyo folyon keresztul tengeri kikoto, sot a dagaly visszaduzaszto hatasatol fuggoen dokk is volt. Maga a lelohely szepen karbantartott kert. Kar, hogy a feltart strukturak egy reszet allagmegovasi cellal meg a hatvanas evekben visszatemettek.

A lelohely mellett egy 1976-ban felepitett, berendezett es azota erintetlen muzeumocska all. A nagyszamu leletbol maroknyit mutatnak csak be, a tobbi a Nemzeti Muzeumba, illetve annak raktaraba kerult, Delhibe.

A kirandulas innen Ahmedabad fele folytatodott kis kiterovel egy Adaladzs nevu faluba, ahol a kornyek legszebb lepcsos kutja, vavja talalhato. Ez gudzsarati sajatossag. Mivel a viz igen melyen van, ezert nem egyszeruen egy kutat epitenek, hanem tobb emelet melysegu lepcsosrt, aminek az aljan aztan a kut kezdodik. A lepcsosort korbe igen gazdagon diszitik kofaragvanyokkal. Ez csak kb. 500 eves, de valoban egeszen csodalatosan megmunkalt darab.

Az elmult nehany napon es naprol sem irtam. Jobb is ez igy. Ebben az irdatlan meleg orszagban sikerult ugyanis emberesen megfazni. Laz, torokfajas, kohoges toltotte ki ezeket a napokat. Allitolag sima helyi virusfertozes, mondjak a helyiek, de persze a hypochonder orvos azt mondja belolem, hogy a sok vacak legkondibol beszedtem valahol egy kis legios kort. (Kedves nem orvos olvasoimnak: nem osi betegseg ez, hanem az American Legion egy legkondicionalt szallodaban tartotta rendes eves gyuleset, ahol aztan tobben csunya tudogyulladast kaptak, meg is haltak es a nem megfeleloen karbantartott legkondicionalo berendezes kondenz vizebol mutattak ki eloszor a Legionella pneumophila nevu bakteriumot, ami ennek a bajnak a korokozoja.) Emellett szol az is, hogy a ciprofloxacin 3.napja utan kezdtem jobban lenni. Sebaj.

Kozben Ahmedabadba erkeztem. Ez viszonylag fiatal varos, jovore lesz epp 400 eves. Egy bizonyos Ahmed sah alapitotta, aki eleg nagyszabasu epitkezeskre is gondot forditott. 400 ev azonban sok ido es a rendezettseg azota megszunt, a fallal korulvett varos (aminek a falai csak reszben allnak, de a kapui mindenhol megvannak) maga a megtestesult kaosz. Raadasul valoszinuleg a Foldon az egyik legnagyobb nepsuruseg is itt lehet. Amugy az iszlam epiteszet, az un. indoszaracen stilus remekmuvei valoban remekek, mar ha az ember megtalalja oket. Az viszont szinte lehetetlen. Szerencsemre a punai ismeretlen ismeros unokahuga itt el es epp van egy kedves muzulman baratja. Az oregur igazi ezeregyejszakai beli mesealak szakallal, kaftannal, ahogy kell. Mindent es mindenkit ismer, raadasul konyvkiado is. Meg is ajandekozott rogton egy sajat maga altal kiadott konyvvel, ami allitasa szerint a legjobb ismerteto Ahmedabad muzulman regisegeirol. Valoban, 2008-as utannyomasa egy 1889-es angol felmeresnek! Mindenesetre korbevitt egy nagy csomo mecseten, kisebbeken, nagyobbakon, mind aprolekos faragasokkal diszitett igazi ekszerdoboz. Az egyik mecsetben epp befejezte a Koran oktatast a mollah. Odajott hozzank. Kerdezi honnan jottem. Mondom Magyarorszagrol. Az oreg rogton meg is magyarazta: az kerem Europaban van. Erre a mollah: ahhha, tehat Genfben. Nem eppen, az is csak egy varos. Hol is? Talan Daniaban. No, a foldrajzorat rovidre zartuk.  Kovetkezo kerdes, hogy en is muzulman vagyok-e. Mondom, hogy nem, hanem kereszteny. Ahha. Mire az oreg: azon belul mi? Protestans vagy mi? Katolikus. Erre az oreg: Catholic matlab Orthodox matlab Sunni jesi. (Ez valahogy igy forditodna: katolikus vagyis orthodox vagyis szunnita feleseg.) Le lettem kaderezve. :)

Meglatogattunk nehany eldugott siremleket is. Kozben az oregur meselt tortenelemrol es mindenfele torteneteket is. A marathakrol mindenesetre elegge lesulyto velemenye volt: azok csak pusztitani, lopni es a mas vagyonat eladni jottek! Sivadzsi itt nem nemzeti hos.

Masodik ahmedabadi napom is labadozassal telt. Vendeglatoimmal elkirandultunk a Szarkhedzs Roza nevu helyre, ami egy muzulman szent hely, siremlek, nagymecset es zarandokkozpont a varostol nehany kilometernyire (utikonyv szerint, merthogy a valosagban a varos elerte mar, sot...). Szinten Ahmed sah alapitotta megpedig igen grandiozus tervek alapjan. Mindezek mellett ugyanis egy tatai tonyi viztarozot is epittetett melle, annak a partjara meg ket palotat. Ez utobbiak romosan is szepek. 

Emlekezzunk meg a modern varosrol is. Ahhoz kepest, hogy 6 millios es a kozlekedese elkepesztoen kaotikus, maga a varos egesz tervezett es szamos szep modern epulettel rendelkezik, pedig nem is ez az igazan tervezett modern varos, hanem a nehany kilometerre allo Gandhinagar, ami Gudzsarat allam fovarosa. Oda nem tervezek menni, merthogy minek? 

Ha minden a tervek szerint alakul, akkor holnap Lothalba kirandulok.

A tegnapi vonatozas remekul sikerult. Meg a kocsi es fulke szamat is sikerult megtudnom egy jo fel ora alatt a Station Chief Ticket Inspector segitsegevel. Vicces volt.

A szalloda valoban kivalo, de ez a varos is az. Marmint ez a mai, ami most Vadodara nevre hallgat, leanykori neve Baroda. Mindossze ket oranyi vonatozasra vagyunk Szurattol es mintha mas vilagba csoppent volna az ember. Hogy mi ennek az oka. Az ok nem mi, hanem ki, illetve reszben kik. Elsosorban egy XIX. szazadi itteni kiraly. Nevezzuk neven helyesen: His Highness Farzand-i-Khas-i-Daulat-i-Inglishia, Shrimant Maharaja Sir Sayajirao III Gaekwad, Sena Khas Khel Shamsher Bahadur, Maharaja of Baroda, GCSI, GCIE, KIH, (21 gun salute). Nos, ez a derek ferfiu, India harom legnagyobb maharadzsajanak egyike volt az, aki 63 evi uralkodasa alatt atalakitotta ezt a varost. Rendezette, levegosse es tervezette tette. Valahogy a racionalis tervezes hatasa a mai napig erezheto. Nem rombolta le, vagy tolta el a regi varost, csak meg a nepessegrobbanas elott kijelolte a novekedes, terjeszkedes iranyat. Vizvezeteket, csatornat, jardat, kozparkokat, muzeumot, konyvtarat, vasutat epitett, egyetemet, bankot alapitott. Persze palotat is epitett, amiben ma is az utodai laknak. Egy reszet meg is lehet nezni. Ott is latszik a rendezettseg, a gazda szeme, ami nem engedi a kaoszba hullani az egeszet. 

Nagy alvas utan eloszor az emlitett palota, a Laksmi Vilasz palota volt az uticelom. Az eddigiekkel ellentetben itt egyaltalan nem erzodik most a monszun hatasa, 32 fok meleg van es sut a nap. Ilyen szep idoben pedig mi sem lehet kellemesebb, mint egy seta egy hatalmas parkban. Ez meg is tortent, mivel a palota a park kozepen all. Be lehet riksazni is, de igazan udito latvany egy szepen rendezett, helyenkent golfpalyakent funkcionalo parkban setalve figyelni a szaladgalo csikos hatu mokusokat, gekkokat es a teljesen pava-szeru hangot ado, hofeher, de sarga tokaju madarakat (mik lehetnek ezek?). A palota csak reszben latogathato, az is vezetessel. Egy oregur vitt korbe 3 masik ember tarsasagaban. Hindiul tartotta a vezetest, de szinkronizalta magat angolra. Tobbszor kertem, hogy ne (mert az angoljat ugyse ertettem), aminek az lett a vege, hogy teljes Hinglishul ment az egesz. A palota ket felso emeleten a kiraly lakik a csaladjaval, az egyik szarny foldszintje az irodaja. A tobbi latogathato. Nem tulzas azt allitani, hogy az epulet monumentalis. A belseje igen izlesesen indiai motivumok, de europai alapanyagok felhasznalasaval keszult. Italiai marvany, belga tukrok, tobb ezer angol festett uveg, reszben masolt klasszikus, reszben eredeti modernebb szobrok talalhatok benne. Persze van elmaradhatatlan fegyvertar, meg kitomott tigris is, de modjaval, finom izlessel elrendezve. Osszessegeben igen pozitiv elmeny volt. Az egeszen latszik az eredeti tervezes gondossaga mellett a megfelelo karbantartas is. A szomszedos kisebb palota felig romokban all. Allami tulajdon volt, most megvette egy Gaekwad Developments nevu ceg (hmmm, nem ismeros a nev? ld. fentebb) es kezdik a felujitast.

Ezutan rovid varosi koszalas, majd szieszta kovetkezett, ami itt amugy is szokas. A delutani menet elsosorban a Baroda Museumot vette celba. Itt az latszik, hogy az emlitett hosszunevu gondosan megterveztette es elhelyezte a muzeumot es azota ott semmi de semmi nem valtozott. Megsargult, irogeppel, helyenkent kezzel irott cedulak az osszes tajekoztatas a rosszul vagy sehogy megvilagitott koszos uveges fa tarlokban elhelyezett mutargyakrol. Maintained by the Government of India. (Hajra...) Nehany figyelemre melto darab azert van itt, de fotozni annyira tilos, hogy a gepet el is veszik a bejaratnal. Katalogus, kepeslap nincs, egy-ket osi publikacio minden, ami elerheto, ha az ember elmagyarazza az angolul nem erto penztarosnak, hogy mi a fraszt akar.

Ujabb varosi koszalas, kozben betevedve az egyetemi kampuszra. Azt a benyomast kaptam es azt a gondolatot ettol a varostol, hogy egy kreativ es hatalommal felruhazott ember meg itt is kepes tartosan jo dolgokat letrehozni.

Ismét a net előtt. Látszólag néhány óra telt csak el, de közben sikerült teljesen kimerülni. Így aztan a cybercafe hűvösében pihegek. Reggel a vonatjegy foglalás dicsőséges pillanatai után elindultam bérelt riksámmal és riksásommal várost nézni. Ez viszonylag nehézkes volt, tekintve, hogy se a várost nem ismerte elég jól, se gudzsarátiul nemigen tud, így ő is csak hindíül tudott érdeklődni. Később derült ki, hogy ellorai ember, ez a bajok oka (az is szép, sőt gyönyörű hely, de Mahárástrában van). Na sebaj. Elmentunk az ú.n. angol sírokhoz. Ezek XVIII-XIX. századi síremlékek, amiket az itt dolgozó angolok állíttattak maguknak és családtagjaiknak iszlám stílusú épületekkel és nagyon angol feliratokkal. Az egész valahogy a tudatos elhanyagolásnak, a kulturális pusztulásnak a légkörét idézte. Ezután egy XVI. századi muzulmán Khvadzsa síremlékét néztem meg. Ez sajna erősen be van zárva, bár kívülről is gyönyörűek áttört kőcsipkéi. Sajnos a körülötte lepzselő igazhitűek túl vehemensen tiltakoztak a fotózás ellen. Ezután vezetőm ajánlott egy hinduú templomot. Modern, csicsás, felejthető.

A következő állomás ezúttal egy dzsaina templom és kolostor volt, a Csintámani Dzsain Mandir. Kívülről márványkerítés övezi, bár a város közepn áll. Teljesen újnak néz ki kívülről, pedig nagyon nem az! Aurangzeb (az egyik nagymogul) uralkodása idején épült a XVII. szézad vege felé. Belül az egész templom fából van: fa oszlopok, fa kazettás mennyezet. És mindez egykorú festéssel díszítve. Láthatóan igen jomodu a templom es a kozosseg is. Tobb fiatal svetambara szerzetes serenykedett az oltar korul szajuk ele kotott kendovel. Lathatoan a reggeli szertartasokat vegeztek, kozben enekelve. Sosem volt meg reszem a dzsaina vallasi gyakorlat megfigyeleseben. A mai benyomasom alapjan sokkal tisztabb, letisztultabb ahindunal es a jelenlevo hivek is vagy olvastak, vagy meditacioba merultek. Keves az, aki hindu templom modjara csak bejon csonget kettot, mond egy mantrat es tovabb is megy. Igazan kedvesek voltak, szoba is alltak velem. Sot, meg keritettek egy turista tajekoztato is. Kar, hogy kizarolag gudzsarati nyelven van ilyen. Meg nagyobb kar, hogy itt annyira tilos fenykepezni, hogy a templom sem rendelkezik magarol kepekkel, kepeslapokkal, sot a neten sem talaltam. Osszessegeben ez a templom nagy elmeny volt.

Masodszor bukkanak fel ezek a svetambarak. Ket nagy dzsaina rend letezik, az egyik a digambara (= egruhaju, aki tehat csak a korulottunk levo levegoeget viseli ruhakent), a masik pedig a svetambara (feher ruhaju), akiknek az alsoruhaja ugyan valoban feher, a felso azonban hol a buddhista szerzetesekre emlekeztetoen sarga es voros, vagy, mint itt kulonbozo halvany bezs es egyeb szinu. Az itteni fiatalok ruhaja valamilyen femszallal is at volt szove.

A varosnezes folytatodott a Mughlaiszerajnak nevezett epulettel, ami valoban mogul eredetu, de jelenleg sajna a varoshaza lakik benne es annyi rendor veszi korul, hogy mar a fenykepezogep utani kaparaszas is heves latis integetest valtott ki beloluk. (A lati az indiai rendorok hosszu bambuszbotja, melynek vege gyakran olmozott. Az indiai rendorseg "sune" a "lati charge".)

A kultura eme sorai utan az indiai valosag ujabb menete jott. Sajnso penzt kellett valtanom, mivel az utazasra szant penz nagyreszet keszpenzben hoztam magammal. Nem kellett volna. Nemcsak Bombayben, de Naszikban es itt is szinte minden sarkon van ATM, van ahol tobb is. Igaz, bankfiok is van, oooo, de minek?! Bementem egybe. Behivtak a fonok legkondis irodajaba. Elmondtam, hogy mit szeretnek. Aszongya azt nem lehet, csak a head branch-ban. Megadta a cimet. Odamentunk. Ott a fegyveres or egybol bevezetett. (Ezek vicces egyenruhas, rendszerint szigoru podrott bajszu emberek, akiknek a vallara akasztva fugg egy odivatu egycsovu vadaszpuska. Illetve inkabb himbalodzik es mindenfele munkaban zavarja oket. Haszna persze nincs, mert a rendszerint szukos bankfiokban a rablo harmoszor leutotte, mire sulyba rakja a fegyveret, megtolti, celra tart es tuzel. A psziches hatasa azert megvan. ) Szoval az ember egybol bevitt a pult moge, fel az emeletre egy tyukletran, ahol egy minusz 15 fokra kondicionalt irodaban ult ket manus, akik kozul az egyik tudott annyira angolul, hogy megertse, mi jaratban vagyok. Elmondta, hogy ok kezelik a vallalati ugyfeleik valuta szamlait, igy valoban van koze kulfoldi fizetoeszkozhoz, de valtani azt nem tud. Sem o, sem semmilyen bank ebben a varosban, merthogy nincs erre engedelyuk. Keresnem kene egy authorised foreign currency dealert. O egyet tud, Thomas Cookot. Mino meglepetes! Meg is adta a cimuket, a gond csak az volt, hogy az az uj varosreszben volt jo 8 km-re a kozponttol. Sebaj. Kidocogtunk, harmadik, negyedik probalkozasra meg is talaltuk. Akcio sikerult.

Kitalaltam, hogy ebedelni kene, mire a sofor azt mondja, hogy tud egy jo helyet. Mondom neki, hogy ez nagyszeru. Erre elvitt meg egy tok uj, tobb emeletes hindu templomba. Majd kozolte, hogy ott az utcan arulo kajaldak egesz jok! Hurra, de az ETEC-et nem kerem vissza. Mondom neki, sebaj, menjunk el a Sri Sardar Vallabhbhai Patel Muzeumba, ami a helyi muzeum egyszeru neve, de Patelrol nem irok most ide semmit. Ez a net es minden utikonyv szerint a Tapti folyo partjan egy szazevnel regebbi epuletben talalhato, mellette plnetarium is all. No, ez mind multidobe kerult 2009 vegen, amikoris a varos az egesz intezmenyt elkoltoztette az ujvarosba, egy vadonas uj epuletkomplexumba. Sebaj, a kozelben talaltam jonak tuno, de mersekelten jo minosegu kajaldat. A csapati azert rendben volt. A sofor is evett es aztan neki vagtunk ismet az uj varosnak.

Az uj varosreszben felepult egy kisse megaloman "Science Centre, Museum and Auditorium", amihez egy irdatlan meretu foldalatti parkolot epitettek. Oda a riksat eloszor nem akartak beengedni, mondvan, hogy csak ket vagy negykereku eszkozzel lehetm haromkerekuvel nem, de aztan meggyoztem oket, beengedtek es odaparkoltunk szorosan egy masik mar ott allo riksa melle. oten orzik a parkolo bejaratat, harman a kijaratat es van egy ember aki az autok elhelyezeseert felel. O ragaszkodott a parhuzamos es szoros parkolashoz. A legalbb 200 helyes parkolo tartalma: 2 auto a dolgozoknak fenntartott reszben, egy dzsip es ket riksa a tobbi helyen. De legalabb egy napi parkolas 8 rupo (40 forint), ilyet mi is akarunk Pestre, nem? A muzeumba belepot is kell valtani. KOmbo jegy van, amivel a kitomott allatokat es a planetariumot is meg lehet nezni a Patel Muzeum mellett. Nagyon lesujto pillantast szurt felem a jegyarus asszony amikor mondtam neki, hogy maradnek csak a muzeumnal. A 6 es tobb labuak kivetelevel az allatokat elve szeretem.

A muzeum nem tul gazdag, de igen eklektikus. Winchester Museumnak hivtak, a 60-as evekben kereszteltek el szegeny Patelrol, akihez semmi de semmi koze nincs, annyira, hogy rola csak a muzeum ismertetojeben esik szo, epp annyi, hogy o volt "the iron man of India." Igertem, hogy nem irok rola, annyit azert megemlitek, hogy nem epp a hawaii Iron Man bajnokarol van szo. Szamos szep helyi fokent XVIII-XIX. szazadi textilia, fem es fa munka lathato a muzeumban. Van egy felejtheto kinai es japan vazagyujtemeny ketto darab Wedgewood, amire lathatoan rem buszkek, nehany szep okori erme, egy igen erdekes es kivalo allapotu Kr.e. III. szazadi brahmi feliratos rezlemez, meg egy rakat fegyver, amik kozott a felirat szerint szerepel ket szamurajkard es egy szamuraj tor is. Az egyik kard es a tor velhetoen indiai munka, talan radzsput, de japanrol meg hirbol sem hallott. Viszont a harmadik tenyleg katana. Inkabb tunik megviseltnek, mint reginek. Tsukaja kettehasadt, a rajabor lekopott, mekugija hianyzik, a pengen hasznalatnyomok. Talan masodik vilaghaborus zsakmany lehet. (Ilyet a bombayi muzeumban is lattam, de ott szepen fel volt cimkezve.) Emellett meg szamos teljesen idiota kiirast lattam. A feliratok vagy angolul vagy gudzsaratiul vannak, mindket nyelven sosem. Mondjuk erheto, vagy grammatikus angol nyelven elvetve sem. Ez is megerne egy kulon eszmefuttatast, de az nem most lesz.

A muzeum utan pedig irany vissza varos es a net. Ropke harom ora es fel is ulhetek a Barodaba repito vonatra, hogy aztan ott tovabbi riksazas reven jussak el kovetkezo, jonak igerkezo szallashelyemre es vegre vizzel es aggyal kenyeztethessem magam (nem, nem a koponyaban rendszerint megtalalhato szervre gondolok, mert az ma kisult kicsit).

Hajnali agymenesem eredmenye egy kis negysoros. Reg leszoktam mar a versirasrol, de ez most kijott.

Romjain a regi rendnek
uj kaosz szolgai tengnek.
Mint rothadas fergei a hullat
zabaljak fel a rend maradekat.

Indiat persze szeretjuk azert, csak a hajnalt nem annyira. :)

Kedves Olvasó(i)m!

Igazán indiai élményben volt reszem tegnap, másrészt a saját hülyeségemről is meggyőződhettem. Az utóbbi arra vonatkozott, hogy úgy emlékeztem, hogy Szúrat városában is foglaltam szállást, de ez sajna csak Baródára igaz. Kiderült az is némi telefonálgatás után, hogy gyakorlatilag a sokágyas közös szálláson kívül semmilyen szabad hely nincs Szúratban mára. Egyszerűen megtelt. A város ugyanis majd' 3 milliósra nőtt, a szállodák meg nem szaporodtak kellő mértékben. Sebaj, gondoltam én, felhívom a broachi szállásomat, amit foglaltam és majd akkor ott alszom inkább, az alig 60 kilométer ide. Ez kb. másfél óra alatt sikerült is, majd kiderült, hogy hát lehet, hogy én online foglaltam szállást valamikor, de mivel nem konfirmáltam telefonon, ezért azt ők törölték és tele is vannak. Nosza, felhívtam a baródai szállást is, amit lefoglaltam korábban, ők mondták, hogy persze, tudnak rólam és ha akarok mehetek előbb. Ezzel csak az a gond, hogy az egy meglehetősen marha drága szállás. Na sebaj. Aztán elindultunk a busz felé egy riksával. Megjött a busz, ami egy "Supersleepar". Ez azt jelenti, hogy a buszban nincsenek ülések, hanem mint a tengeralattjarón fekhelyek vannak. Kozépen egy folyosó, attól balra kétszemélyes, jobbra egyszemélyes fekhelyek. Egy ilyen egyszemélyest sikerült kapni. Ehhez semmifele szolgáltatás nem jár: fekszik rajta az ember ahogy fekszik. Van aki komplett ágyneműt hoz. És elindultunk. És balra és jobbra és balra és jobbra, a Nyugati Ghatokon keresztül. Megdöbbentő módon vagy két órát sikerult is aludni a 6 órás út alatt, amíg megtettünk 280 kilómétert. Mondták is a buszosok, hogy az nagyon messze van ám!

Szúratba tehát úgy sikerült megérkezni reggel 5-kor, hogy semmiféle szállásom nincs, csak Baródában, oda meg vonatjegyem nincs. Namármost azt megpróbáltam szerezni. El is jutottam egészen a Sri Supervisorig, aki közölte, hogy nem tud jegyet adni. Merthogy itten osztályok szerint lehet csak keresni. Olyan keresés, hogy adott vonaton bármilyen osztály, nincs. Márpedig legalább 5 osztály van egy-egy vonaton. Oké. Akkor mi legyen? Kórbe sétáltam a városban, meghallgattam ahogy irdatlan kongatással felébresztik az istenséget egy templomban, majd az eső elől egy teazoba menekültem, egész finom teát adtak. Amolyan rendes indiai mindent bele teát. Aztán fogtam magamnak egy riksát, megalkudtunk egész napra és 8 óra körül elindultunk várost nézni. Ez relatív nehéz volt, mert a sofőrnek semmiről semmi fogalma nem volt. Részleteket kicsit később írok. Mintegy két óra alatt a dolgok nagy részét megnéztük, majd jött a net ideje. Ott aztán kiderült, hogy az eredeti elképzeléshez képest plussz 100 rupóért van ma este nyolckor vonat Baródába. Így aztán lett helyben nyomtatott confirmed ticketem. S hogy most mi lesz? Pénzváltás, kaja, múzeum (merthogy itt az is van), aztán döglés valahol a vonatig. Baródában meg kényeztetés és a pénzügyi alap jelentős megfogyatkozása.

No, most ennyit, a városról majd ha tiszta leszek, illatos és jóllakott, hátha akkor jobb értekelést kap. :)

Nos, utolsó bejegyzésem óta sok minden történt. ETEC-ék úgy tűnik odébálltak. Ismeretlen ismerősökkel barátkoztam össze, láttam ezt-azt Púna városában, nem láttam a karle-i barlangokat, amik állítólag szépek, de sajna a sofőr nem tudja hol vannak. (És ez egy kifogááááááááááááás!!!). Megtettem 220 kilométert busszal öt és fél óra alatt. Aztán itt van ugye Nászik, meg a vb döntő is. Röviden ennyi. Hosszan elkezdem kifejteni.

Az ismeretlen ismerősök hosszú történet. Valóban az. Valamikor 1960-62-ben kezdődött, jóval időszámításom előtt. A Mama és egy Nina nevű indiai lány, aki történetesen az akkori indiai nagykövet lánya volt összebarátkoztak Pesten. Nina ezt arra használta ki, hogy megtanult magyarul. No, ő az a hölgy, aki Púnában vendégül látott. És az ő fia és menye vittek el Bombayben vacsizni meg pánozni. A megdöbbentő az, hogy még mindig tud magyarul. Gyönyörű kiejtéssel, kerek mondatokban beszél, igaz meglehetős lassan. Viszont mindent ért, magyar költőket olvasgat és nem ám csak könnyűeket: Ady, Petőfi és mások kizárólag hatvanas évekbeli kiadásai ülnek egymás mellett a polcán gondosan bejelölve bennük a kedvenc versek. Emellett persze az anyanyelvén, szindhiül beszél, meg persze hindíül meg angolul meg spanyolul, meg németül és franciául kicsit. Szóval lehet vele kommunikálni. :) Az itteni felső középosztály világa nagyon más mint a miénk. Mindenkinek van kocsija, néha több is, persze hozzá sofőr, aki rendszerint mindent tud, ha meg valamit nem, akkor oda nem megyünk. Ez törpént most is. Nina sofőrje, nevezzük Ravinak, nem ismerte a karle-i barlangokat. Emellett a nem egész 200 kilométeres távot Bombay és Púna között sikerült mintegy 4 óra alatt megtenni, amiből két órát álltunk a dugóban a bombayi metróépítkezés miatt. (Ismerős? :)) Amúgy Ravi simán indulhatna bármilyen rally versenyen simán lenyomna bárkit.

Megérkezvén Púnába nem sok minden történt. Akkor még nem ettem, ezért csak rövid látogatást tettünk Nina az utca túloldalán lakó másik fiánál, angol feleségénél és kislényuknél. Kedves népek. Az angol nő sokat beszél förtelmes yorkshire-i akcentussal. Amúgy kedves. Legjobb fej a kutyájuk. És abban a családban a férfit kivéve a legértelmesebb is sajnos. No, náluk volt a kölcsöninternet, amit szívesen adtak, de az ember mégse ül órákat a kölcsöngép és kölcsönnet előtt, pláne, ha olyan kicsi laptop, hogy egy ujjammal három gombot nyomok le egyszerre.

Másnap aztán jött a púnai városnézés. (Én Púnának írom, a térképen már Pune szerepel. Ez a város is áldozatul esett a helyi nevek visszaállítására törekvő indiai maniának, mint ahogy Bombay Mumbai lett (és ezt csak a maráthi beszélők hívják így, senki más), Madras Chennai, vagy épp Trivandrum Tiruvanantapuram. Az angolos/hindís verzió Púna (hosszú ú-val), a maráthi verzió pedig a Pune.) Láttuk az Aga Khan palotáját, ahol Gandhi őrizetben volt és ahol a felesége meghalt, láttuk a Sanivár Vadát, avagy szombati palotát, ami egy középkori erődnek tűnő XVIII. századi palota, ami bár teljes egészében kőből és téglából épült 1817-ben leégett (nem igazán értem, hogy hogyan) és azóta mint nagyszerű rom magasodik a város közepén. Láttunk még egy nagyon hosszú nevű, szép már-már barokkos templomot. Aztán kaptam diétás maszalá dószát egy Coffe House nevű helyen, ami a függetlenség (1947) óta megvan és mint ilyen réginek számít. Délután némi séta következett, meg kókuszlé ivás. Ez különösen kellemetes dolog errefelé. Kétkerekű kocsikkal járják emberek a várost, rajta halomban áll a zöld kókuszdió. Ha valaki kér, akkor az ember elővesz egy leginkább machetának tűnő kést, csapkodja kicsit a diót és amint megnyílik a tejet tartalmazó belső üreg, beledug egy szívószálat és már nyújtja is. Ezt meg is lehet inni, mert relatív biztonságos, és érdemes is meginni, mert finom, frissítő íze van. Ezután a kókuszdiót visszaszolgáltatjuk és ha kérjük, az ember kibontja belőle további csapásokkal a finom fehér húsát is a diónak. Ezt akár "pek karná" felszolítással elvitelre is kérhetjük. Ezután buszjegy vásárlás következett másnapra.

Majd ujabb latogatas a szomszedban, majd az angol asszony akart minket elvinni valahova. Megtortent. Kar volt. Valoszinuleg a vilag legcsicsasabb szent helyen jartunk, ahol meg festett hofedte csucsot is lattunk a muanyag Kailason. Ezutan kerult sor a mar emlitett Corinthians nevu klubba. Az este kellemes beszelgetessel, keves roti es zoldseg tarsasagaban telt, aminek vegen ket mangot is elpusztitottunk. Nyammm.

 Masnap kora reggel Ravi jott ertem a kocsival, hogy a busz indulasi helyere vigyen. Itt nincs igazan buszpalyaduvar. Itt is csak annyi volt a jegyre irva, hogy "Showroom se" lesz az indulas. Szepen idoben meg is erkeztunk a Honda Showroom ele, ahol mar ket indus alldogalt. Vartuk a Neeta nevu ceg hasonnevu buszat. Itt vannak regular, luxury, volvo es sleeper buszok. Na, ez egy volvo lett volna. Merthogy a busz jott, nem latott es tovaszaguldott. Ravi telefonalni kezdett. Majd kozolte, hogy maradjak nyugodtan ott, o megy es megnez valamit, majd kocsiba vagta magat es elviharzott a cuccommal egyutt!!! Mintegy tiz perc mulva jott vissza. Kiderult, hogy rosszul irtak a jegyunkre a nekunk szant indulasi helyet, azert nem allt meg a busz. Ravi kozben jart a ceg irodajaban es azok megallitottak a buszt valahol es a busz meg tiz percet var ott rank. Bepakoltuk a velunk varkozo ifju szardardzsit es meg egy embort is a kocsiba es aztan Ravi odaert. Ha valaki emlekszik a Taxi c. orokbecsu alkotasbol a repuloterre torteno utazasra, hat ez olyasmi volt. De elertuk. A sietseg itt abba is maradt, sikerult mintegy 5 es fel ora alatt eljutni Nasikba. Ott aztan kiderult, hogy ebben a varosban nincs taxi, csak csoportos es riksat is nehez egyedul fogni, inkabb szardinia tipusuak kozlekednek. Meg az is, hogy a szallasom a ... tul van. Miutan beszallasoltam magam a kopott, de amugy nem rossz szallodaba elmentem varostnezni.

Naszik (vagy marathi neven Nasik) a hinduizmus egyik neves szent varosa, a kumbh mela egyik szinhelye. Ehhez kepest a muveszettorteneti konyvek altal dicsert templomai sem kulonosen kiemelkedok, sajnos igen modern felfogasban lettek felujitva. A belvaros rendbetetele helyett uj kozpontot epitettek, a regit hagyjak a slumosodes utjan elorecsusszanni. Ezutan misere is elmentem a Gyermek Jezusrol elnevezett jezsuita templomba, ahol szep nagy telthaz elott mutatott be szentmiset egy itteni papbacsi, hala Istennek angolul. Ezutan a szalloda tok ures ettermeben ettem egy keveset, ami viszont igen finomnak bizonyult.

Masnap, tehat ma, aztan autot bereltem es irany a Pandu Lena barlangok. Illetve dehogy. Merthogy tegnap este kiderult, hogy innen Szuratba, kovetkezo uticelomba csak es kizarolag ejszakai buszok mennek. Egy fel kilenkor, ami hajnali haromra er oda, egy meg este fel tizenegykor, ami hajnali otre. Igy aztan a kesobbi buszra foglalt nekem helyet a recepcios telefonon. Elmondta, hogy ma el kell mennem a jegyert. Mi sem egyszeru. A berelt autoval (olyat itt csak es kizarolag soforrel adnak) elmentunk a megjelolt helyre. Csakhogy ott vagy 8 kulonbozo utazasi iroda (?) volt es egyikben sem hallottak az en foglalasomrol. Telefon ide-oda, senki nem tud semmit, hat foglaltam magamnak ott helyben. Mintegy ket ora mulva hivtak vissza a szallodabaol, hogy megtudtak, hogy hol foglaltak ok! Hurra. Addigra mar volt jegyem.

No, osszeismerkedtunk a soforrel, akit nemes egyszeruseggel Radzsasznak hivnak. Mondta, hogy oke, elvisz o a barlangokhoz, de elobb mutat egy dzsaina templomot. Raaltam. Mutatott is. Vadnat ujat. Ami erdekes benne, az az, hogy faragott kodiszek boritjak mindenhol, amit helyben kezzel faradnak radzsaszthani kobol. A stilusa, a diszei mind olyan, hogy akar a X. szazadban is epulhetett volna. Amugy kiderult, hogy ez itt egy nagy svetambara kozpont.

Ezutan jottek a mar emlitett barlangok. Ez valojaban idejovetelem egyik oka es celja, merthogy ezek a Kr.e. II. - Kr. u. III. szazadban kivajt es diszitett buddhista barlangok orzik a Satavahana es Ksatrapa tortenelem nehany legszebb emleket, es hires brahmi feliratat is. Jo gellerthegynyi lepcsomaszas a 98 szazalekos paraban es az ember mar a kapunal is van. Onnan aztan egy hosszu szeles sziklaperemen haladva latogathato meg a 24 kisebb-nagyobb barlang, amikben helyenkent gyonyoru Buddha szobrok is lathatok.

A hegyrol lejove bementem meg a hegy labanal epult vadonat uj sztupahoz, amirol kiderult, hogy alsztupa. Belul ugyanis a hatalmas kupola alatt egy jo 4 embernagysagnyi aranz Buddha szobor ul. A terem egyebkent teljesen ures, hofeherre van festve, korben ablakok szegelyezik, a padlo pedig tukorsima szurke marvany. Elkepeszto akusztikja es hangulata van.

Ezutan elindultunk Trimbakesvar fele, amirol nem irok most, merthogy alig 2 kilometer utan kiderult, hogy az uton foldcsuszamlas van, napokig nem lehet majd arra menni. Ezert visszafordultunk es a Godavari folyo partjan allo rombadolt Sri Venkatesa Baladzsi templomot neztuk meg, illetve a mellette felepult vadonas ujat is. Igazi elmenyt itt a szanszkrit irodalombol ismert Godavari jelentett.

Nos, ennyi es ilyesfele dolgok tortentek eddig. Rovid pihenes utan johet az ejszakai buszozas, majd Szurat varosa.

Es a vebe dontorol nem is irtam meg :). Talan jobb is, mert fokent a lelkes holland drukkerek erzelmeit nem szeretnem megserteni :).

A mai bejegyzés is rövid lesz, mert még mindig vendég neten ülök. Ma láttam a világ vélhetően leggiccsesebb templomát, meg egy csomó mást is, ami elég jól nézett ki. Elvittek ebédelni egy klubba, ami egy a városra (ja, hogy nem mondtam melyik városra, hát Púna városára) néző dombon van. Rendkívül elegáns a neve, úgy hívják, The Corinthian. És valóban. Kiváló étteremmel, medencével, mindennel felszerelt klub. Egy apró szépséghibával: a díszítés témája teljes egészében egyiptomi! Van itt piramis, obeliszk, mind tele nem létező hieroglifákkal. Lett buszjegyem és szállásom is Nászikban, ahova holnap reggel indulok. Nem egész 200 km, de állítólag a superfast luxury busz röpke 5 óra alatt megteszi a távot.

Végül a mai útmenti bölcsesség (ezeket táblákra írják az út mellé több nyelven): One life, one partner.

A tegnapi blogírás elmaradt, részben mert későn értem vissza a szállodába, részben pedig mert elérkezett az elkerülhetetlen, az ú.n. utazók betegsége, vagyis találkozasom az ETEC itt élő törzseivel. A találkozás kb. le is zajlott, így ismét működőképes vagyok. Sok minden történt, láttam is egy-két dolgot, részem volt néhány találkozásban. Kölcsön neten lógok, ezért most rövidre fogom és csak egy újabb útmenti bölcsességet osztok meg: Time is money, life is precious.

Ugy tunik tegnap az ido  kedveskedett kicsit. Ma viszont az elso igazi monszun napot sikerult atelni. Igaz, volt nehany ora szunet, bar a napot nem lattuk, azutan viszont rakezdett es abba se hagyta. Igy aztan esti program torolve, marad a szallashelyen a kaja.

A tegnapi bejegyzes ota szamos elmennyel lettem gazdagabb.A cybercafebol kijoveugy gondoltam, hogy nem szivatnam magam egy ujabb ket oras taxi uttal, hanem bemenven a fopalyaudvarra (vajon kirol is neveztek el? Lehet, hogy Sivadzsirol? :)) Ropke sorbanallas utan kaptam is jegyet a Bandraba meno vonatra. Bandra Bombay egy egyre felkapottabb varosresze. A szallasom Kharban van, ami a szomszed varosresz, szinten eleg jol kinezo kornyek. Mintegy 7 rupiaert sikerult megtenni fel ora alatt a 18 km-es tavot. Onnan aztan tovabbi kozlekedesi kaland kovetkezett. Kerestem egy autoriksat (ezt a haromkereku, segedmotorral meghajtott jarganyt India kulonbozo helyein kulonbozo nevekkel illetik: scooter, riksha, auto). A harmadik sofor tudta is, hogy hol van az altalam keresett cim. Alkudni kezdtunk. O 100 ruporol indult, majd amikor hindiul folytattam, akkor egybol 50-re ugrott. Amugy kb. 30 lett volna a realis ar. Sebaj, lett neki egy jo napja :). 

Este aztan egy ismeretlen ismerossel es felesegevel vacsoraztam. Nevezzuk oket Sarannak es Pudzsanak. Kesobb meg talan lesz szo roluk is. Mindenesetre elvittek egy Masalacraft nevu helyre. Muveszet volt, finom etelek is, bar epp a maszalaban nem volt tul sok kraft. Viszont finom volt a lasszi is, a kulfi is. Ezutan az etterembol kijove egy panvala bodejaba utkoztunk, ahol Saran megkerdezte, hogy kerek-e. Mondtam, hogy olyat en meg sose, de ha segit, akkor miert ne! Joggal kerdezi tan a kedves olvaso, hogy mi olyan izgalmas a panban. Ez betel levelbol keszul, amibe mindenfelet csomagolnak, majd az egesz csomagot a szajukba veszik es lassacskan elragcsaljak. Az izgalmas resze az, hogy mit raknak bele. Minden baj okozoja betel dio, vagy areca dio (szupari), ami azon kivul, hogy hallucinogen, radasul meg vorosre is szinezi a fogakat es az inyt. Persze nem szinezekkent fogyasztjak, hanem a hallucinogenitasa miatt. No, en ilyet nem kertem bele es vendeglatom se tetetett. Egy vodorben aznak a levelek. Van nagy sotet es kicsi vilagos szinu. Az utobbiak az erosebb izuek, tehat en nagy sotetet kaptam. Ezt aztan megkenik belulrol egy kicsi messzel, raknak bele 7-8 fele fuszert, keresre egy kicsi rozsalekvar feleseget, majd az egeszbol ugyes csomagocskat keszitenek. Ezt az ember a szajaba veszi es ovatosan ragcsalni kezdi. Igy eloszor a betel level adstringens jellegu izei szabadulnak fel, majd szep lassan a kulonbozo fuszerek ize (kardamum, komeny, kicsi anizs, stb.) Minden eddig probalt ragoguminal jobb. Raadasul valoban emesztes konnyito is, mert a tetemes vacsora utan szokasomtol elteroen teljesen jol voltam tole. A gond csak az, hogy van meg egy-ket potencialisan veszelyes osszetevo, ami ebben nem volt, de van aki rak bele, igy leginkabb csak helyi emberrel fogyaszthato, mert meg tudom ugyan mondani, hogy mit nem kerek bele, de nem ismerem meg, ha megis belekerul. Mindenesetre meglepoen kellemes elmeny volt. Nos, ennyit a panrol.

A mai nap reggelivel kezdodott. Del indiai stilusu, idli nevu, feketelencsebol es rizsbol keszult lepenyket kaptunk, amit martogatni lehet szoszokba. Finom volt, bar nem gondolnam igazan reggelinek valonak. Ezutan utra keltem a belvaros fele. Setaltam kicsit a kornyeken, ami a modern, felso kozeposztaly altal lakott varosresz. Eredetileg kereszteny enklave volt, rendezettesege, bekeje miatt koltoztek ide masok is. Meg mindig sok kereszteny iskola, templom van errefele, feszulet all tobb utcasarkon. Erdekes, hogy sok minden van Szent Alfonzrol elnevezve. Aztan riksat fogtam es irany Khar allomas. Errol kiderult, hogy sokkal kozelebb van, mint Bandra. Ott aztan vonatra fel es alig fel ora mulva ismet a nagy maratha vezerrol elnevezett allomason baktattam. Innen aztan szep idoben varosi seta egeszen az itteni legfontosabb muzeumig, amit leanykori neven Prince of Wales Museum of Western Indianak neveztek, amikor ez alatt meg a mai Pakisztan egesz teruletet is ertettek. Osztan elmentek az angolok, jott a Siv Szena es atkeresztelodott. Ki talalja ki mire? Igen, igen. Az uj neve: Cshatrapati Sivadzsi Maharadzs Vasztu Szangrahalaj. Szep, indo-szaracen stilusu epulet a XX. szazad elejerol. 50000 darabos gyujtemenye eleg sokszinu. A foldszinten nehany indus volgyi targy mellett (a Delhi Regeszeti Muzeumban sokkal tobb es fontosabb van) igen jelentos szoborgyujtemeny csodalhato meg. Maurja, Gandharai, Gupta szobroktol kezdve egy-ket kosza Csola mualkotason at egeszen a XVII. szazadig vannak itt igazi remekmuvek. Egesz meghatodtam egy gyonyoru brahmi felirattol egy Huviska szobor talapzatan. Kar hogy csak bokaig van meg a szobor. Van az epuletben miniatura gyujtemeny, amiben keves mogul, annal tobb radzsput miniatura lathato. Kulon kiallitasban mutatjak be a Krisna eletere vonatkozo alkotasokat. A meglepetes az emeleten varja a latogatot, merthogy van egy nagy teremnyi europai festmeny is. Altalaban nem valami kivalok, bar van egy Gainsborough-juk is, sot, valami kozepszeru osztrak udvari festonek is van itt kepe. Hogy kerulhetett ide? Ugyanez a kerdes jut az ember eszebe akkor is, amikor II. Assurnaszirapli palotajanak nehany dombormuvet latja az egyik teremben. Kulon figyelmet erdemel a muzeum numizmatikai gyujtemenye, valamint a bufeben kaphato szamosza is.

Muzeum utan rovid seta a kotelezo turistas Gateway of Indiahoz es a Taj Hotelhez. Ez volt eddig az egyetlen hely, ahol a szokasos kergeto keregetok, arusok, stb. megjelentek. Aztan tovabbi seta del fele, Colaba varosreszbe, ahol kolonialis brit epuletek vannak fokent es ahol tolis a riksaknak kozlekedni ezert megdobbento csend es nyugalom honol. Ut kozben belebotlottam a Jezus Szent Neverol nevezett katolikus szekesegyhazba is. A XIX. szazad kozepen epitettek neonemletezo stilusban. Mindenesetre a szobrok nyaka korul voragfuzer van, bar be lehet menni cipoben.

Ekkor eredt el ugy igazan az eso, ami a szel kovetkezteben vizszintesen is esett, ezert aztan az ernyo alatt  pont olyan jol el lehetett azni, mint azon kivul. Innen aztan Churchgate-re vezetett az utam. Mivel sajna epp munkaido vege volt, ezert az emberek furtokben logtak a vonatokrol. Nem tunt tul eselyesnek, hogy tudnek 18 kilometert logni a racson, ezert elso osztalyu jegyet vettem, ami pont tizszer annyiba kerul, mint a masodosztalyu, igaz igy is csak 350 forintnak megfelelo rupiaba. Az elso osztaly abban kulonbozik a masodiktol, hogy nem fapadok vannak (amik kopottak, de legalaaabb tisztanak tunnek), hanem puha muanyag parnas ulesek es az emberek nem szardinias doboz csak rusznis vodorke allapotban tomorulnek. Mindenesetre sikeresen eljutottam Khar Road allomasra. Itt a fedett kozlekedo folyoson hompolygo embertomeggel haladva szembe talaltam magam egy nagyon helyes tehenkevel, aki oda allt be az eso elol. Az itteniek mellette elmenve megerintik es rovid fohaszt mondanak. Kedves szokas. Ujabb riksazas kovetkezett. Kiderult, hogy a valos ar 14 rupo. Na, most mar ezt is tudom. Aztan a szallastol ot percre levo kunyhorol kiderult, hogy cybercafe. Onnan irom e sorokat.

Ma roviden elmelaztam azon, hogyy milyen erdekesen nem tudnak itt sokan angolul. Igazsag szerint elvben szinte mindenki tud. Olvasva meg is ertenek sok mindent. Kimondva azonban alig. A muzeum bejaratanal tuszul ejtettek az ernyomet. Ul ott egy kulon fiu, szajaban szep nagy bracket sorral, aki elkeri az ernyot, berakja egy erre a celra keszult fachba es ad egy ruhatari cedulat. Taskat, egyebet nem vesznek el, csak az ernyot. Kifele jovet, amikor keszultem visszaszerezni az ernyot, mondtam neki, hogy itt az ernyo az ember legjobb baratja. Ures tekintettel bamult vissza. Hindiul megismetlve a mondatot szeles mosolyra fakadt. De soha, de soha nem mondana, hogy nem erti. Mindenre a yes, sir a valasz. 

Mai grafoman rohamomat abba fejezem. Holnap ujabb bombayi nap kovetkezik, ami bar faraszto, de nem tul hosszu, mivel este nyolcra itt teljes a sotetseg.

Kedves Olvasom!

Talan kisse optimista ez a bejegyzes, mert nem bitos, hogy letezel, Kedves Olvaso, bar ki tudja? A halo nagy...

Ma hajnalban sikeresen megerkeztem Bombaybe, illetve ahogy mostanaban nevezik Mumbaiba. Itt minden ami nagy es fontos Cshattrapati Sivadzsirol van elnevezve, akirol lehet, hogy irok meg.

Az nagyjabol esemenytelen volt a Turkish Airlines jovoltabol. Szabad volt talalgatni, hogy mit mondanak torokul, de egesz sok mindenre ra lehet jonni. Az etlabol is hamar kitunt, hogy padlicani lesz a menu. Ezek meg amolyan regimodi keleti legitarsasag mele kajaval, fem evoeszkozzel, repulos papucszoknival.

Aztan sikerult megerkezni a folyamatosan epites alatt allo repterre (Cshattrapati Sivadzsi), ahol az igeretnek megfeleloen es nemi csodalkozasomra vart egy ember autoval a szallodabol. A szallodanak van egy elonye: relativ kozel van a repterhez (sofor szerint 10 perc), alig fel ora a kihalt es ures utcakon.

Hajnali negykor menetrendszerint esni kezdett, ot korul el is aludtam. A szoba legkondis, de a legkondi csak fuj, de nem keringet, ezert meg kell talalni a legkondi es a panka helyes egyensulyat. Megtalaltam. A helyes egyensuly az, hogy mindketto kikapcs es megszokjuk a meleget, ami nem szornyu. Nappal 28, este 27 fok van.

Nehany oras alvas utan reggelizni indultam. 4 db meleg Alu pakorat adtak. Nyamm. Megkerdeztek, hogy normal csajt kerek, vagy kulon-kulon. Ugy latszik talalkoztak mar hulye kulfoldivel.

Ezutan esernyo vasarlasra indultam, mivel holmi gyenge viharkabat itt nem sokat er. A kornyekbeli arusok azonban az umbrella szo hallatan gyanakodva neztek csak ram, igy valahonnan a melybol felmerult a chatri szo (thanks Mariaji), ami csodat muvelt es esernyot szult. Az igazi kaland ezutan kovetkezett. Miutan jol kikerdeztem a szallodasokat, hogy hogy lehet innen legjobban bejutni a varosba, azt mondtak, hogy taxival, de menjek a C-wayen. Ezt nem nagyon ertettem, de ertelmesen bologattam. Fogtam is egy taxit, meg is alkudtunk az arra, ami csak egy kicsit volt magasabb, mint amit a szallodas mondott. Kerdezem a taxist, beerunk-e egy ora alatt. Aszongya fel ora. Ropke ket ora mulva bent is voltunk a leanykori neven Victoria Terminusnal (na, hogy hivjak ma? hat persze, Cshattrapati Sivadzsi). A taxis rendkivul rendes volt, allitolag tudott angolul, csak hat egy vak hangot se ertett, ugyhogy hindiul megbeszeltuk, hogy o harom nyelvu: marathi, hindi es angol.

A c-way valojaban seaway es igazan impozans epitmeny. 2009-ben adtak at es az egyik bombayi oblon kilometereken at ativelo eleinte 2x4 savos utrol van szo, ami a vege fele 2x2 savra szukul, de meg igy is figyelemre melto, raadasul meg szep, fuggohid jellege is van. Itt olvashattam, hogy "lane driving is safe driving" bar ennek nem sok foganatja van, mert a helyiek a rendelkezesre allo 4 savbol masfelet hasznalnak, azon tulekednek. Eme ropke autos varosnezes kapcsan tanultam meg valamit: a SIKK-es indulasi szabaly (akik netan nem ismernek: sebessegvalto, iranyjelzo, korulnez, kezifek) itt DKG szabalyra modosult: dudal-korulnez-gaz.

Ezt a bejegyzest egy elso emeleti backyard cybercafebol irom, ahol kedvesek es viszonylag gyors a net.  Hiaba na, India belepett a cyberage-be. Fellabbal...

Lassan ebedido, igy ujabb kalandra indulok.

 AMPI!